Zsoltárok 31
1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Benned, Örökkévaló, van menedékem, ne hagyj megszégyenülnöm soha, igazságoddal szabadíts meg engem!
in finem psalmus David in te Domine speravi non confundar in aeternum in iustitia tua libera me
2 Hajlítsd hozzám füledet, ments meg hamar, légy nekem erösségem sziklájává, váram házává, hogy megsegíts engem.
inclina ad me aurem tuam adcelera ut eruas me esto mihi in Deum protectorem et in domum refugii ut salvum me facias
3 Mert szírtem és váram vagy, és neved kedvéért vezess és vezérelj engem.
quoniam fortitudo mea et refugium meum es tu et propter nomen tuum deduces me et enutries me
4 Kijuttatsz engem a hálóból, melyet elrejtettek számomra, mert te vagy erősségem.
educes me de laqueo hoc quem absconderunt mihi quoniam tu es protector meus
5 Kezedre bízom lelkemet; megváltasz engem, Örökkévaló, igaz Isten!
in manus tuas commendabo spiritum meum redemisti me Domine Deus veritatis
6 Gyűlölöm azokat, kik hamis hiábavalóságokat őriznek; én pedig az Örökkévalóban bízom.
odisti observantes vanitates supervacue ego autem in Domino speravi
7 Hadd újjongok és örülök szeretetedben, a ki lát. tad nyomoromat, tudtál lelkem szorongásairól;
exultabo et laetabor in misericordia tua quoniam respexisti humilitatem meam salvasti de necessitatibus animam meam
8 és nem szolgálta. ttál át ellenség kezébe, állitottad tágas helyre lábamat.
nec conclusisti me in manibus inimici statuisti in loco spatioso pedes meos
9 Kegyelmezz nekem, Örökkévaló, mert megszorultam, elsorvadt bosazúságtól szemem, lelkem és testem.
miserere mei Domine quoniam tribulor conturbatus est in ira oculus meus anima mea et venter meus
10 Mert bánatban fogyott el életem, éveim pedig sóhajtásban; elgyengült bűnömben erőm, esontjaim pedig elaorvadtak.
quoniam defecit in dolore vita mea et anni mei in gemitibus infirmata est in paupertate virtus mea et ossa mea conturbata sunt
11 Mind a szorongatóim által gyalázottá lettem, szomszédaimnak nagyon, és rettegése meghittjeimnek; kik az utczán láttak, szöktek előlem.
super omnes inimicos meos factus sum obprobrium et vicinis meis valde et timor notis meis qui videbant me foras fugerunt a me
12 El vagyok felejtve, mint a halott, a szívből, olyanná lettem, mint veszendő edény.
oblivioni datus sum tamquam mortuus a corde factus sum tamquam vas perditum
13 Mert hallottam sokaknak hiresztelését: Rémület köröskörül! Midőn tanakodnak ellenem egyaránt, lelkemet elragadni a szándékuk.
quoniam audivi vituperationem multorum commorantium in circuitu in eo dum convenirent simul adversus me accipere animam meam consiliati sunt
14 Én pedig benned biztam, Örökkévaló, azt mondtam: Istenem vagy.
ego autem in te speravi Domine dixi Deus meus es tu
15 Kezedben éltemnek idői; ments meg engem ellenségeim kezéből és üldözőimtől.
in manibus tuis sortes meae eripe me de manu inimicorum meorum et a persequentibus me
16 Világíttasd arczodat szolgád fölött, segíts engem szeretetedben.
inlustra faciem tuam super servum tuum salvum me fac in misericordia tua
17 Örökkévaló, ne hagyj megszégyenülnöm, mert hívtalak, szégyenüljenel; meg a gonoszok, enyészszenek el az alvilágba! (Sheol h7585)
Domine ne confundar quoniam invocavi te erubescant impii et deducantur in infernum (Sheol h7585)
18 Némuljanak meg a hazugaág ajkai, melyek daczosat beszélnek az igaz ellen, gőggel és gúnynyal.
muta fiant labia dolosa quae loquuntur adversus iustum iniquitatem in superbia et in abusione
19 Mily nagy a te jóságod, melyet tartogatsz tisztelőidnek, miveltél a benned menedéket keresőknek, a. z ember fiainak előtte.
quam magna multitudo dulcedinis tuae Domine quam abscondisti timentibus te perfecisti eis qui sperant in te in conspectu filiorum hominum
20 Elrejted őket arczod rejtekében, emberi fondorkodások elől, tartogated őket. sátorban nyelvek pörlése ellen.
abscondes eos in abdito faciei tuae a conturbatione hominum proteges eos in tabernaculo a contradictione linguarum
21 Áldva legyen az Örökkévaló, hogy csodásan mivelte szeretetét irántam, ostrom alatt levő városban.
benedictus Dominus quoniam mirificavit misericordiam suam mihi in civitate munita
22 Én pedig mondtam elhamarkodásomban: elszakíttattam szemeid elől; ámde hallottad könyörgésem szavát, mikor fohászkodtam hozzád.
ego autem dixi in excessu mentis meae proiectus sum a facie oculorum tuorum ideo exaudisti vocem orationis meae dum clamarem ad te
23 Szeressétek az Örökkévalót, jámborai ti mind! A hűségeseket megóvja az Örökkévaló és megfizet fölösen a göggel cselekvőnek.
diligite Dominum omnes sancti eius quoniam veritates requirit Dominus et retribuit abundanter facientibus superbiam
24 Legyetek erősek és bátorodjék szívetek; mind, a kik várakoztok az Örökkévalóra.
viriliter agite et confortetur cor vestrum omnes qui speratis in Domino
