Zsoltárok 31
1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Benned, Örökkévaló, van menedékem, ne hagyj megszégyenülnöm soha, igazságoddal szabadíts meg engem!
Ra Anumzamoka kagripi franekuanki natrege'za magore hu'za nazeri nagazea osiho. Hanki fatgo kavukva zampinti nagu'vazio.
2 Hajlítsd hozzám füledet, ments meg hamar, légy nekem erösségem sziklájává, váram házává, hogy megsegíts engem.
Kagesa antenka nunamuni'a nentahinka, ame hunka nagu'vazio. Kagra fraki haveni'ane, hankave vihuni'agna hunka mani'nananki'na, anampi fraki'na nagura vazigahue.
3 Mert szírtem és váram vagy, és neved kedvéért vezess és vezérelj engem.
Ra Anumzamoka Kagra fraki haveni'ane, hankave vihuni'anena mani'nane. Kagri kagimo'ma knare haniazanku nentahinka nazeri fatgo hunka kegava hunanto.
4 Kijuttatsz engem a hálóból, melyet elrejtettek számomra, mert te vagy erősségem.
Ha' vahe'nimo'zama nahenaku'ma krifuma anagi ante'nazafintira navare atiraminka nagu'vazio. Na'ankure kagra nagri fraki kumani'a mani'nane.
5 Kezedre bízom lelkemet; megváltasz engem, Örökkévaló, igaz Isten!
Kagri kazampi avamuni'a antoanki, Ra Anumzamoka nagu'vazio, na'ankure Kagra tamagege hu' Anumza mani'nane.
6 Gyűlölöm azokat, kik hamis hiábavalóságokat őriznek; én pedig az Örökkévalóban bízom.
Kaza osu havi anumzante'ma mono'ma hunentaza vahera, tusi navresra hunezmantoe. Hianagi nagra Ra Anumzamokare namentintia nehu'na antahinegamue.
7 Hadd újjongok és örülök szeretetedben, a ki lát. tad nyomoromat, tudtál lelkem szorongásairól;
Nagra Ra Anumzamoka vagaore kavesizanka'agura musena hugahue. Na'ankure kagra knazani'a negenka natama eri'na vuazana antahinka kenka hu'nane.
8 és nem szolgálta. ttál át ellenség kezébe, állitottad tágas helyre lábamat.
Hagi kagra ha' vahe'ni'amokizmi zamazampina nevre onte'nananki, nagu'vazinke'na ra mopafi knare hu'na mani'noe.
9 Kegyelmezz nekem, Örökkévaló, mert megszorultam, elsorvadt bosazúságtól szemem, lelkem és testem.
Hagi Ra Anumzamoka kasunku hunanto. Na'ankure nagra knazampima mani'ne'na zavi'ma atoa zamo'a navumo'a pro nehigeno, navufgamo'enena ome haviza hie.
10 Mert bánatban fogyott el életem, éveim pedig sóhajtásban; elgyengült bűnömben erőm, esontjaim pedig elaorvadtak.
Maka kna nasuzampi nemani'na, knazampima mani'na vuazamo, higeno kafuni'amo'a atupa nehie. Kumi avu'avazampi mani'na vuazamo higeno hankaveni'a omnegeno, zaferinani'a omne amne nehie.
11 Mind a szorongatóim által gyalázottá lettem, szomszédaimnak nagyon, és rettegése meghittjeimnek; kik az utczán láttak, szöktek előlem.
Ha' vahe'nimo'za zamavaresra hunenantazageno, tava'onte'ma nemaniza vahe'mo'za nagefenkami netrazageno, ronenimo'zama kumapima nenage'za koro nefraze.
12 El vagyok felejtve, mint a halott, a szívből, olyanná lettem, mint veszendő edény.
Fri'nea vahe'ma zamagekaniaza hu'za zamagekani nentazage'na nagra tako hu'nea mopa kavogna hu'noe.
13 Mert hallottam sokaknak hiresztelését: Rémület köröskörül! Midőn tanakodnak ellenem egyaránt, lelkemet elragadni a szándékuk.
Rama'a vahe'mo'za huhaviza hunentaza naneke nentahi'na tusi koro hu'noe. Hagi zamagra nahe frinaku oku'a atru hu'za kea anaki'naze.
14 Én pedig benned biztam, Örökkévaló, azt mondtam: Istenem vagy.
Hianagi Ra Anumzamoka kagrite namentintia nehu'na nagri Anumza kagra mani'nane hu'na nehue.
15 Kezedben éltemnek idői; ments meg engem ellenségeim kezéből és üldözőimtől.
Nasimu'mo'a Kagri kazampi me'neanki, ha' vahe'niamo'zama nahenaku'ma nenavaririza vahe'mokizmi zamazampintira nagu'vazio.
16 Világíttasd arczodat szolgád fölött, segíts engem szeretetedben.
Atregeno kavugosafinti masazamo'a eri'za vaheka'arera remasa nehina, huvempama hunka huhagerafinana keka'agu nentahinka kasunku hunantenka nzahuo.
17 Örökkévaló, ne hagyj megszégyenülnöm, mert hívtalak, szégyenüljenel; meg a gonoszok, enyészszenek el az alvilágba! (Sheol h7585)
Hanki Ra Anumzamoka kagripi nagra franekue. Hagi natrege'za ha' vahetmimo'za nazeri nagazea osiho. Fatgo kavu'kvaka'afinti nagu'vazio. Hagi kefo zamavu'zmava'ma nehaza vahera zamazeri zamagaze nehunka, zamagira ruhamunkige'za friza matipi maseho. (Sheol h7585)
18 Némuljanak meg a hazugaág ajkai, melyek daczosat beszélnek az igaz ellen, gőggel és gúnynyal.
Havigema nehaza zamagefu'na erirava nehenka, fatgo zmavuzmava'ma nehaza vahe'ma huhaviza nehu'za zamavufaga ra kema nehaza zamagira eriravaho.
19 Mily nagy a te jóságod, melyet tartogatsz tisztelőidnek, miveltél a benned menedéket keresőknek, a. z ember fiainak előtte.
Ra Anumzamoka knare kavukvamo'a rankrerfa hu'neankinka, kagri'ma koro'ma hugante'za kagoraga'ama nemaniza vahera rama'a zmasimu ante vite'nezmantane. Hagi kagripima eme frakinaku'ma aza vahera knare kavukva zana antevite nezmantenka asomura hunezmantake'za maka vahe'mo'za nezamagaze.
20 Elrejted őket arczod rejtekében, emberi fondorkodások elől, tartogated őket. sátorban nyelvek pörlése ellen.
Ha' vahe'mo'zama zamahe'zama nehazagenka Ra Anumzamoka zamazeri franekinka, zamagipinti'ma huhavizama nehazagenka zamazeri fra'nekine.
21 Áldva legyen az Örökkévaló, hogy csodásan mivelte szeretetét irántam, ostrom alatt levő városban.
Ra Anumzamofona ra agi erisga hanue. Na'ankure ha' vahe'nimo'zama mani'noa rankumama avazagi kagizageno'a, Agra vagaore avesizama'areti nagu'vazi'ne.
22 Én pedig mondtam elhamarkodásomban: elszakíttattam szemeid elől; ámde hallottad könyörgésem szavát, mikor fohászkodtam hozzád.
Hagi antrima nehu'na amanage hu'noe, Ra Anumzana atre'na nagra ogama afete e'noe hu'na hu'noe. Hianagi naza huogu'ma krafagema huana antahinka naza hu'nane.
23 Szeressétek az Örökkévalót, jámborai ti mind! A hűségeseket megóvja az Örökkévaló és megfizet fölösen a göggel cselekvőnek.
Anumzamofo vahe'mota Ra Anumzamofona tamavesinteho. Na'ankure Ra Anumzamo'a Agri'ma avariri fatgoma nehaza vahera hazenkema erizankura kegava hunezmante'anagi, zamavufaga rama nehaza vahera zamazeri havizantfa nehie.
24 Legyetek erősek és bátorodjék szívetek; mind, a kik várakoztok az Örökkévalóra.
Ra Anumzamofonte'ma amuha'ma nehaza vahe'mota korora osu hankavetita maniho.
