Zsoltárok 30

1 Zsoltár. Ének a ház fölavatásakor. Dávidtól. Magasztallak, Örökkévaló, hogy kihúztál engem és nem örvendeztetted rajtam ellenségeimet.

Psalmus Cantici In dedicatione domus David. Exaltabo te Domine quoniam suscepisti me: nec delectasti inimicos meos super me.

2 Örökkévaló, én Istenem, fohászkodtam hozzád és te meggyógyítottál.

Domine Deus meus clamavi ad te, et sanasti me.

3 Örökkévaló, fölhoztad az alvilágból lelkemet, fölélesztettél a gödörbe szállók közül. (Sheol h7585)

Domine eduxisti ab inferno animam meam: salvasti me a descendentibus in lacum. (Sheol h7585)

4 Zengjetek az Örökkévalónak, ti jámborai, és hálát mondjatok szent nevének.

Psallite Domino sancti eius: et confitemini memoriæ sanctitatis eius.

5 Mert pillanatnyi a haragja, életnyi a kegyelme; estve meghál a sírás, s reggelre – újjongás.

Quoniam ira in indignatione eius: et vita in voluntate eius. Ad vesperum demorabitur fletus: et ad matutinum lætitia.

6 Én pedig mondtam, jólétemben: nem tántorodom meg soha.

Ego autem dixi in abundantia mea: Non movebor in æternum.

7 Örökkévaló, kegyelmedben állítottál erős hegyre; elrejtetted arczodat, rémültté lettem.

Domine in voluntate tua, præstitisti decori meo virtutem. Avertisti faciem tuam a me, et factus sum conturbatus.

8 Hozzád, Örökkévaló, kiáltok föl, és az Úrhoz könyörgök:

Ad te Domine clamabo: et ad Deum meum deprecabor.

9 Mi haszon van véremben, verembe szálltamban? Por magasztal-e téged, hirdeti-e hűségedet?

Quæ utilitas in sanguine meo, dum descendo in corruptionem? Numquid confitebitur tibi pulvis, aut annunciabit veritatem tuam?

10 Halljad, Örökkévaló, és kegyelmezz nekem; Örökkévaló, légy segítő nekem.

Audivit Dominus, et misertus est mei: Dominus factus est adiutor meus.

11 Fordítottad gyászolásomat körtánczra nekem; feloldoztad zsákomat és felöveztél örömmel.

Convertisti planctum meum in gaudium mihi: conscidisti saccum meum, et circumdedisti me lætitia:

12 Azért hogy zengjen neked a lelkem, s ne hallgasson el: Örökkévaló, én Istenem, örökké magasztallak.

Ut cantet tibi gloria mea: et non compungar: Domine Deus meus in æternum confitebor tibi.