< Zsoltárok 30 >

1 Zsoltár. Ének a ház fölavatásakor. Dávidtól. Magasztallak, Örökkévaló, hogy kihúztál engem és nem örvendeztetted rajtam ellenségeimet.
Salmo di canto di Davide, sopra la dedicazione della [sua] casa SIGNORE, io ti esalterò; perciocchè tu mi hai tratto ad alto, E non hai rallegrati di me i miei nemici.
2 Örökkévaló, én Istenem, fohászkodtam hozzád és te meggyógyítottál.
Signore Iddio mio, Io ho gridato a te, e tu mi hai sanato.
3 Örökkévaló, fölhoztad az alvilágból lelkemet, fölélesztettél a gödörbe szállók közül. (Sheol h7585)
Signore, tu hai fatta salir l'anima mia fuor del sepolcro; Tu mi hai salvata la vita, acciocchè io non iscendessi nella fossa. (Sheol h7585)
4 Zengjetek az Örökkévalónak, ti jámborai, és hálát mondjatok szent nevének.
Salmeggite al Signore [voi] suoi santi; E celebrate la memoria della sua santità.
5 Mert pillanatnyi a haragja, életnyi a kegyelme; estve meghál a sírás, s reggelre – újjongás.
Perciocchè l'ira sua [dura] solo un momento; Ma la sua benevolenza [dura tutta] una vita; La sera appo noi alberga il pianto, Ma la mattina [vi è] giubilo.
6 Én pedig mondtam, jólétemben: nem tántorodom meg soha.
Quant'è a me, nella mia quiete, io diceva: Io non sarò giammai smosso.
7 Örökkévaló, kegyelmedben állítottál erős hegyre; elrejtetted arczodat, rémültté lettem.
Signore, tu avevi, per lo tuo favore, stanziata la fortezza nel mio monte; [Ma tosto che] tu hai nascosta la tua faccia, io sono stato smarrito.
8 Hozzád, Örökkévaló, kiáltok föl, és az Úrhoz könyörgök:
Io ho gridato a te, Signore, Ed ho supplicato al Signore,
9 Mi haszon van véremben, verembe szálltamban? Por magasztal-e téged, hirdeti-e hűségedet?
[Dicendo: ] Che utilità [avrai] nel mio sangue, Se io scendo nella fossa? La polvere ti celebrerà ella? Predicherà ella la tua verità?
10 Halljad, Örökkévaló, és kegyelmezz nekem; Örökkévaló, légy segítő nekem.
Ascolta, Signore, ed abbi pietà di me; Signore, siimi in aiuto.
11 Fordítottad gyászolásomat körtánczra nekem; feloldoztad zsákomat és felöveztél örömmel.
Tu hai mutato il mio duolo in festa; Tu hai sciolto il mio cilicio, e mi hai cinto di allegrezza;
12 Azért hogy zengjen neked a lelkem, s ne hallgasson el: Örökkévaló, én Istenem, örökké magasztallak.
Acciocchè la [mia] gloria ti salmeggi, e non si taccia. Signore Iddio mio, io ti celebrerò in eterno.

< Zsoltárok 30 >