Zsoltárok 30

1 Zsoltár. Ének a ház fölavatásakor. Dávidtól. Magasztallak, Örökkévaló, hogy kihúztál engem és nem örvendeztetted rajtam ellenségeimet.

Psaume. Cantique de la dédicace du temple; par David. Je t’exalterai, Seigneur, car tu m’as relevé; tu n’as pas réjoui mes ennemis à mes dépens.

2 Örökkévaló, én Istenem, fohászkodtam hozzád és te meggyógyítottál.

Eternel, mon Dieu, je t’ai invoqué, et tu m’as guéri:

3 Örökkévaló, fölhoztad az alvilágból lelkemet, fölélesztettél a gödörbe szállók közül. (Sheol h7585)

Seigneur, tu as fait remonter mon âme du Cheol, tu m’as permis de vivre, de ne pas descendre au tombeau. (Sheol h7585)

4 Zengjetek az Örökkévalónak, ti jámborai, és hálát mondjatok szent nevének.

Chantez l’Eternel, vous ses fidèles, rendez grâce à son saint nom;

5 Mert pillanatnyi a haragja, életnyi a kegyelme; estve meghál a sírás, s reggelre – újjongás.

car sa colère ne dure qu’un instant, mais sa bienveillance est pour la vie; le soir dominent les pleurs, le matin, c’est l’allégresse.

6 Én pedig mondtam, jólétemben: nem tántorodom meg soha.

J’Avais dit en ma quiétude: "Jamais je ne chancellerai."

7 Örökkévaló, kegyelmedben állítottál erős hegyre; elrejtetted arczodat, rémültté lettem.

Seigneur, dans ta bonté, tu avais puissamment fortifié ma montagne. Mais tu as caché ta face: j’ai été consterné!

8 Hozzád, Örökkévaló, kiáltok föl, és az Úrhoz könyörgök:

C’Est vers toi que je crie, c’est à mon Seigneur que vont mes supplications:

9 Mi haszon van véremben, verembe szálltamban? Por magasztal-e téged, hirdeti-e hűségedet?

"Que gagnes-tu à ce que mon sang coule? A ce que je descende au tombeau? La poussière te rend-elle hommage? Proclame-t-elle ta persistante bonté?

10 Halljad, Örökkévaló, és kegyelmezz nekem; Örökkévaló, légy segítő nekem.

Ecoute, ô Seigneur, et prends-moi en pitié! Eternel, sois mon sauveur!"

11 Fordítottad gyászolásomat körtánczra nekem; feloldoztad zsákomat és felöveztél örömmel.

Tu as changé mon deuil en danses joyeuses, tu as dénoué mon cilice, et de la joie tu m’as fait une ceinture.

12 Azért hogy zengjen neked a lelkem, s ne hallgasson el: Örökkévaló, én Istenem, örökké magasztallak.

De la sorte mon âme te chantera sans relâche; Eternel, mon Dieu, à tout jamais je te célébrerai.