< Zsoltárok 30 >
1 Zsoltár. Ének a ház fölavatásakor. Dávidtól. Magasztallak, Örökkévaló, hogy kihúztál engem és nem örvendeztetted rajtam ellenségeimet.
A Melody. A Song for the Dedication of the House. David’s. I will extol thee, O Yahweh, for thou hast drawn me up, —and not suffered my foes to rejoice over me.
2 Örökkévaló, én Istenem, fohászkodtam hozzád és te meggyógyítottál.
O Yahweh, my God, I cried for help unto thee, and thou hast healed me.
3 Örökkévaló, fölhoztad az alvilágból lelkemet, fölélesztettél a gödörbe szállók közül. (Sheol )
O Yahweh! thou hast lifted, out of hades, my soul, Thou hast brought me back to life, from among those who were going down to the pit. (Sheol )
4 Zengjetek az Örökkévalónak, ti jámborai, és hálát mondjatok szent nevének.
Sweep the strings to Yahweh, ye his men of lovingkindness, and give ye praise at the mention of his holiness.
5 Mert pillanatnyi a haragja, életnyi a kegyelme; estve meghál a sírás, s reggelre – újjongás.
For there is, a Moment, in his anger, a Life-time, in his good-pleasure, In the evening, cometh Weeping to lodge, But, by the morning,’tis a Shout of Triumph!
6 Én pedig mondtam, jólétemben: nem tántorodom meg soha.
But, I, said, in my tranquility, I shall not be shaken to times age-abiding!
7 Örökkévaló, kegyelmedben állítottál erős hegyre; elrejtetted arczodat, rémültté lettem.
O Yahweh, in thy good-pleasure, hadst thou caused my mountain to stand, strong, —Thou didst hide thy face—I was dismayed!
8 Hozzád, Örökkévaló, kiáltok föl, és az Úrhoz könyörgök:
Unto thee, O Yahweh, do I cry, —and, unto My Lord, do I make supplication:
9 Mi haszon van véremben, verembe szálltamban? Por magasztal-e téged, hirdeti-e hűségedet?
What profit in my blood? in my going down into the pit? Can dust praise thee? Can it declare thy faithfulness?
10 Halljad, Örökkévaló, és kegyelmezz nekem; Örökkévaló, légy segítő nekem.
Hear, O Yahweh, and show me favour, O Yahweh! become thou a helper unto me.
11 Fordítottad gyászolásomat körtánczra nekem; feloldoztad zsákomat és felöveztél örömmel.
Thou hast turned my lamentation, into a dance for me, —Thou hast torn off my sackcloth, and girded me with gladness:
12 Azért hogy zengjen neked a lelkem, s ne hallgasson el: Örökkévaló, én Istenem, örökké magasztallak.
To the end that mine honour should make melody unto thee, and not be silent. O Yahweh, my God! Unto times age-abiding, will I praise thee.