Zsoltárok 30

1 Zsoltár. Ének a ház fölavatásakor. Dávidtól. Magasztallak, Örökkévaló, hogy kihúztál engem és nem örvendeztetted rajtam ellenségeimet.

En Salme. En Sang ved Husets Indvielse. Af David. HERRE, jeg ophøjer dig, thi du bjærgede mig, lod ej mine Fjender glæde sig over mig;

2 Örökkévaló, én Istenem, fohászkodtam hozzád és te meggyógyítottál.

HERRE min Gud, jeg raabte til dig, og du helbredte mig.

3 Örökkévaló, fölhoztad az alvilágból lelkemet, fölélesztettél a gödörbe szállók közül. (Sheol h7585)

Fra Dødsriget, HERRE, drog du min Sjæl, kaldte mig til Live af Gravens Dyb. (Sheol h7585)

4 Zengjetek az Örökkévalónak, ti jámborai, és hálát mondjatok szent nevének.

Lovsyng HERREN, I hans fromme, pris hans hellige Navn!

5 Mert pillanatnyi a haragja, életnyi a kegyelme; estve meghál a sírás, s reggelre – újjongás.

Thi et Øjeblik varer hans Vrede, Livet igennem hans Naade; om Aftenen gæster os Graad, om Morgenen Frydesang.

6 Én pedig mondtam, jólétemben: nem tántorodom meg soha.

Jeg tænkte i min Tryghed: »Jeg rokkes aldrig i Evighed!«

7 Örökkévaló, kegyelmedben állítottál erős hegyre; elrejtetted arczodat, rémültté lettem.

HERRE, i Naade havde du fæstnet mit Bjerg; du skjulte dit Aasyn, jeg blev forfærdet.

8 Hozzád, Örökkévaló, kiáltok föl, és az Úrhoz könyörgök:

Jeg raabte, HERRE, til dig, og tryglende bad jeg til HERREN:

9 Mi haszon van véremben, verembe szálltamban? Por magasztal-e téged, hirdeti-e hűségedet?

»Hvad Vinding har du af mit Blod, af at jeg synker i Graven? Kan Støv mon takke dig, raabe din Trofasthed ud?

10 Halljad, Örökkévaló, és kegyelmezz nekem; Örökkévaló, légy segítő nekem.

HERRE, hør og vær naadig, HERRE, kom mig til Hjælp!«

11 Fordítottad gyászolásomat körtánczra nekem; feloldoztad zsákomat és felöveztél örömmel.

Du vendte min Sorg til Dans, løste min Sørgedragt, hylled mig i Glæde,

12 Azért hogy zengjen neked a lelkem, s ne hallgasson el: Örökkévaló, én Istenem, örökké magasztallak.

at min Ære skal prise dig uden Ophør. HERRE min Gud, jeg vil takke dig evigt!