Zsoltárok 30
1 Zsoltár. Ének a ház fölavatásakor. Dávidtól. Magasztallak, Örökkévaló, hogy kihúztál engem és nem örvendeztetted rajtam ellenségeimet.
Psalam. Pjesma za posvećenje Doma. Davidov. Veličam te, Jahve, jer si me izbavio i nisi dao da se raduju nada mnom dušmani.
2 Örökkévaló, én Istenem, fohászkodtam hozzád és te meggyógyítottál.
Jahve, Bože moj, zazvah te, i ti si me ozdravio;
3 Örökkévaló, fölhoztad az alvilágból lelkemet, fölélesztettél a gödörbe szállók közül. (Sheol h7585)
Jahve, izveo si mi dušu iz Podzemlja, na rubu groba ti si me oživio. (Sheol h7585)
4 Zengjetek az Örökkévalónak, ti jámborai, és hálát mondjatok szent nevének.
Pjevajte Jahvi, vjernici njegovi, zahvaljujte svetom imenu njegovu!
5 Mert pillanatnyi a haragja, életnyi a kegyelme; estve meghál a sírás, s reggelre – újjongás.
Jer samo za tren traje srdžba njegova, a čitav život dobrota njegova. Večer donese suze, a jutro klicanje.
6 Én pedig mondtam, jólétemben: nem tántorodom meg soha.
U svojoj sreći rekoh: “Neću se pokolebati nikada!”
7 Örökkévaló, kegyelmedben állítottál erős hegyre; elrejtetted arczodat, rémültté lettem.
Dobrotom si me, o Jahve, na goru nade postavio, ali čim lice sakriješ, sav se uplašim.
8 Hozzád, Örökkévaló, kiáltok föl, és az Úrhoz könyörgök:
Tada, Jahve, zavapih k tebi i zazvah milosrđe Boga svojega:
9 Mi haszon van véremben, verembe szálltamban? Por magasztal-e téged, hirdeti-e hűségedet?
“Kakva je korist od krvi moje, kakva korist da u grob siđem? Zar će te prašina slaviti, zar će naviještati vjernost tvoju?”
10 Halljad, Örökkévaló, és kegyelmezz nekem; Örökkévaló, légy segítő nekem.
Slušaj, o Jahve, i smiluj se meni; Jahve, budi mi na pomoć!
11 Fordítottad gyászolásomat körtánczra nekem; feloldoztad zsákomat és felöveztél örömmel.
Okrenuo si moj plač u igranje, skinuo kostrijet s mene i opasao me radošću.
12 Azért hogy zengjen neked a lelkem, s ne hallgasson el: Örökkévaló, én Istenem, örökké magasztallak.
Zato ti pjeva duša moja i neće zamuknuti: Jahve, Bože moj, dovijeka ću te hvaliti!
