< Zsoltárok 3 >

1 Zsoltár Dávidtól, midőn elmenekült fia Absalóm elől. Örökkévaló, mily sokan vannak szorongatóim, sokan támadnak ellenem!
Psalm Dawidowy, gdy uciekał przed Absalomem, synem swoim. Panie, jako się namnożyło nieprzyjaciół moich! wiele ich powstaje przeciwko mnie.
2 Sokan mondják lelkemről: Nincs segítség számára Istenben. Széla.
Wiele ich mówią o duszy mojej: Niemać ten ratunku od Boga. (Sela)
3 De te, Örökkévaló, paizs vagy körülöttem, dicsőségem és fejem fölemelője.
Ale ty, Panie! jesteś tarczą moją, chwałą moją, i wywyższającym głowę moję.
4 Hangommal az Örökkévalóhoz kiáltottam föl, és ő meghallgatott engem szent hegyéről. Széla.
Głosem swym wołałem do Pana, a wysłuchał mię z góry świętej swojej. (Sela)
5 Én lefeküdtem és aludtam, fölébredtem, mert az Örökkévaló támogat engem.
Jam się układł, i zasnąłem, a ocuciłem się; bo mię Pan podpierał.
6 Nem félek a népnek tízezreitöl, kik köröskörül nekem szegültek.
Nie ulęknę się wielu tysięcy ludu, którzy się na mię zewsząd zasadzili.
7 Kelj föl, Örökkévaló, segíts meg engem, Istenem! Mert állkapcson ütötted mind az ellenségeimet, a gonoszok fogait széttörted.
Powstań, Panie! wybaw mię, Boże mój! albowiemeś ty uderzył w lice wszystkich nieprzyjaciół moich, z zęby niezbożników pokruszyłeś.
8 Az Örökkévalóé a segítség, népedre az áldásod! Széla.
Od Panać jest wybawienie, a nad ludem twoim błogosławieństwo twoje. (Sela)

< Zsoltárok 3 >