Zsoltárok 3
1 Zsoltár Dávidtól, midőn elmenekült fia Absalóm elől. Örökkévaló, mily sokan vannak szorongatóim, sokan támadnak ellenem!
En salme av David, da han flydde for Absalom, sin sønn. Herre, hvor mange mine fiender er! Mange reiser sig imot mig.
2 Sokan mondják lelkemről: Nincs segítség számára Istenben. Széla.
Mange sier til min sjel: Det er ingen frelse for ham hos Gud. (Sela)
3 De te, Örökkévaló, paizs vagy körülöttem, dicsőségem és fejem fölemelője.
Men du, Herre, er et skjold omkring mig, min ære og den som opløfter mitt hode!
4 Hangommal az Örökkévalóhoz kiáltottam föl, és ő meghallgatott engem szent hegyéről. Széla.
Høit ropte jeg til Herren, og han svarte mig fra sitt hellige berg. (Sela)
5 Én lefeküdtem és aludtam, fölébredtem, mert az Örökkévaló támogat engem.
Jeg la mig og sov inn, jeg våknet; for Herren støtter mig.
6 Nem félek a népnek tízezreitöl, kik köröskörül nekem szegültek.
Jeg frykter ikke for titusener av folk, som har lagt sig mot mig rundt omkring.
7 Kelj föl, Örökkévaló, segíts meg engem, Istenem! Mert állkapcson ütötted mind az ellenségeimet, a gonoszok fogait széttörted.
Reis dig, Herre, frels mig, min Gud! For du har slått alle mine fiender på kinnbenet, du har sønderbrutt de ugudeliges tenner.
8 Az Örökkévalóé a segítség, népedre az áldásod! Széla.
Herren hører frelsen til; over ditt folk være din velsignelse! (Sela)
