Zsoltárok 3
1 Zsoltár Dávidtól, midőn elmenekült fia Absalóm elől. Örökkévaló, mily sokan vannak szorongatóim, sokan támadnak ellenem!
He himene na Rawiri, i tona omanga atu i tana tama i a Apoharama. E Ihowa, ano te tini o oku hoariri, he tokomaha te hunga e whakatika mai ana ki ahau.
2 Sokan mondják lelkemről: Nincs segítség számára Istenben. Széla.
He tokomaha te mea ana ki toku wairua, hore rawa he whakaoranga mona i te Atua. (Hera)
3 De te, Örökkévaló, paizs vagy körülöttem, dicsőségem és fejem fölemelője.
Ko koe ia, e Ihowa, hei whakangungu rakau moku, hei kororia moku, hei kaiwhakaara i toku matenga.
4 Hangommal az Örökkévalóhoz kiáltottam föl, és ő meghallgatott engem szent hegyéről. Széla.
I karanga toku reo ki a Ihowa: a whakahoki kupu mai ana ia ki ahau i tona maunga tapu. (Hera)
5 Én lefeküdtem és aludtam, fölébredtem, mert az Örökkévaló támogat engem.
I takoto ahau, i moe; i ara ake ano; na Ihowa hoki ahau i whakamau ake.
6 Nem félek a népnek tízezreitöl, kik köröskörül nekem szegültek.
E kore ahau e mataku i nga mano tini o te iwi, kua whakatika mai nei ki ahau karopoti noa.
7 Kelj föl, Örökkévaló, segíts meg engem, Istenem! Mert állkapcson ütötted mind az ellenségeimet, a gonoszok fogait széttörted.
Whakatika, e Ihowa; whakaorangia ahau, e toku Atua: nau hoki i patu te kauae o oku hoariri katoa; mangungu noa i a koe nga niho o te hunga kino.
8 Az Örökkévalóé a segítség, népedre az áldásod! Széla.
Na Ihowa te whakaoranga: kei runga i tau iwi tau manaaki. (Hera)
