Zsoltárok 3
1 Zsoltár Dávidtól, midőn elmenekült fia Absalóm elől. Örökkévaló, mily sokan vannak szorongatóim, sokan támadnak ellenem!
Ra Anumzamoka ha' vahenimo'za ome ra hu'za hara hunantazanki ko! Rama'a vahe'mo'za oti'za hara renantaze!
2 Sokan mondják lelkemről: Nincs segítség számára Istenben. Széla.
Rama'a nagrikura hu'za, Anumzamo'a agura ovazigahie hu'za nehaze.
3 De te, Örökkévaló, paizs vagy körülöttem, dicsőségem és fejem fölemelője.
Hianagi kagra Ra Anumzamoka maka kaziga hankoni'gna hunka manigaginantenka, ra nagia nenaminka naza hanke'na hara zamagate'neroe.
4 Hangommal az Örökkévalóhoz kiáltottam föl, és ő meghallgatott engem szent hegyéről. Széla.
Hagi Ra Anumzamo'ma nzama hinogu'ma krafage hu'na ke'zatugeno'a, ruotge agona'aretira antahinami'ne.
5 Én lefeküdtem és aludtam, fölébredtem, mert az Örökkévaló támogat engem.
Navura mase so'e hute'na onetue, na'ankure Ra Anumzamo'a kegava hunenante.
6 Nem félek a népnek tízezreitöl, kik köröskörül nekem szegültek.
Hanki rama'a 10tauseni'a ha' vahe'mo'zama maka kazigati'ma eme navazagi kagisazana, nagra korora zamagrikura osugahue.
7 Kelj föl, Örökkévaló, segíts meg engem, Istenem! Mert állkapcson ütötted mind az ellenségeimet, a gonoszok fogait széttörted.
Ra Anumzamoka, otio! Nagri Anumzamoka nagu'vazio! Ha' vahe'ni'aramina zamerage rupro hunka nezmahenka, kefo avu'ava'ma nehia vahera zamave rutafrinka zamaho.
8 Az Örökkévalóé a segítség, népedre az áldásod! Széla.
Vahe'ma agu'vazi zana Ra Anumzamofompi me'ne. Hagi kagri asomu'mo'a, kagri vahepi megahie.
