Zsoltárok 3
1 Zsoltár Dávidtól, midőn elmenekült fia Absalóm elől. Örökkévaló, mily sokan vannak szorongatóim, sokan támadnak ellenem!
O Yahweh, anian a nagadu dagiti kabusorko! Adu ti timmallikud ken nangraut kaniak.
2 Sokan mondják lelkemről: Nincs segítség számára Istenben. Széla.
Adu dagiti mangibagbaga maipanggep kaniak, “Awan ti tulong a maipaay kenkuana manipud iti Dios.” (Selah)
3 De te, Örökkévaló, paizs vagy körülöttem, dicsőségem és fejem fölemelője.
Ngem sika, O Yahweh, ket kalasag iti aglawlawko, dayagko, ken mangparparegta kaniak.
4 Hangommal az Örökkévalóhoz kiáltottam föl, és ő meghallgatott engem szent hegyéről. Széla.
Umawagak kenni Yahweh, ket sungbatannak manipud iti nasantoan a turodna. (Selah)
5 Én lefeküdtem és aludtam, fölébredtem, mert az Örökkévaló támogat engem.
Nagiddaak ket nakaturogak; nagriingak, ta silanaknibannak ni Yahweh.
6 Nem félek a népnek tízezreitöl, kik köröskörül nekem szegültek.
Saanak nga agbuteng kadagiti rineprep a tattao iti aglawlawko a bumusor kaniak.
7 Kelj föl, Örökkévaló, segíts meg engem, Istenem! Mert állkapcson ütötted mind az ellenségeimet, a gonoszok fogait széttörted.
Bumangonka, O Yahweh! Isalakannak, Diosko! Ta kabilem dagiti amin a kabusorko kadagiti pangada; pusiem dagiti ngipen dagiti nadangkes.
8 Az Örökkévalóé a segítség, népedre az áldásod! Széla.
Aggapu kenni Yahweh ti pannakaisalakan. Adda koma kadagiti tattaom ti bendisionmo. (Selah)
