Zsoltárok 3
1 Zsoltár Dávidtól, midőn elmenekült fia Absalóm elől. Örökkévaló, mily sokan vannak szorongatóim, sokan támadnak ellenem!
Ein Psalm Davids, als er vor seinem Sohne Absalom floh. Ach, HERR, wie zahlreich sind meine Feinde! Viele stehen wider mich auf;
2 Sokan mondják lelkemről: Nincs segítség számára Istenben. Széla.
viele sagen von meiner Seele: «Sie hat keine Hilfe bei Gott.» (Pause)
3 De te, Örökkévaló, paizs vagy körülöttem, dicsőségem és fejem fölemelője.
Aber du, HERR, bist ein Schild um mich, meine Ehre und der mein Haupt emporhebt.
4 Hangommal az Örökkévalóhoz kiáltottam föl, és ő meghallgatott engem szent hegyéről. Széla.
Ich rufe mit meiner Stimme zum HERRN, und er erhört mich von seinem heiligen Berge. (Pause)
5 Én lefeküdtem és aludtam, fölébredtem, mert az Örökkévaló támogat engem.
Ich habe mich niedergelegt, bin eingeschlafen und wieder erwacht; denn der HERR stützte mich.
6 Nem félek a népnek tízezreitöl, kik köröskörül nekem szegültek.
Ich fürchte mich nicht vor Zehntausenden von Kriegsvolk, welche sich ringsum wider mich gelagert haben.
7 Kelj föl, Örökkévaló, segíts meg engem, Istenem! Mert állkapcson ütötted mind az ellenségeimet, a gonoszok fogait széttörted.
Stehe auf, o HERR, hilf mir, mein Gott! Denn du hast alle meine Feinde auf den Kinnbacken geschlagen, zerbrochen die Zähne der Gottlosen.
8 Az Örökkévalóé a segítség, népedre az áldásod! Széla.
Der Sieg ist des HERRN. Dein Segen sei über deinem Volk! (Pause)
