Zsoltárok 3
1 Zsoltár Dávidtól, midőn elmenekült fia Absalóm elől. Örökkévaló, mily sokan vannak szorongatóim, sokan támadnak ellenem!
Ein Lied Davids auf der Flucht vor seinem Sohne Absalom. Wie sind's, Herr, meiner Dränger viel! So viel, die aufstehn gegen mich!
2 Sokan mondják lelkemről: Nincs segítség számára Istenben. Széla.
Wie mancher sagt von mir: "Für ihn gibt's keine Hilfe mehr bei Gott!" (Sela)
3 De te, Örökkévaló, paizs vagy körülöttem, dicsőségem és fejem fölemelője.
Du aber, Herr, Du bist um mich ein Schild; Du bist mein Siegesruhm, und Du erhebst mein Haupt. -
4 Hangommal az Örökkévalóhoz kiáltottam föl, és ő meghallgatott engem szent hegyéről. Széla.
Ich rufe laut zum Herrn; von seinem heiligen Berg erhört er mich. (Sela)
5 Én lefeküdtem és aludtam, fölébredtem, mert az Örökkévaló támogat engem.
Ich leg mich nieder, schlafe ein, und ich erwache wieder; der Herr verleiht mir Kraft. -
6 Nem félek a népnek tízezreitöl, kik köröskörül nekem szegültek.
Ich fürchte mich deswegen nicht vor vielen Tausenden, die um mich her sich lagern. -
7 Kelj föl, Örökkévaló, segíts meg engem, Istenem! Mert állkapcson ütötted mind az ellenségeimet, a gonoszok fogait széttörted.
Auf, Herr! Mein Gott! Hilf mir! Oh, schlügest Du doch allen meinen Feinden ins Gesicht, zerschmettertest Gottlosen ihre Zähne!
8 Az Örökkévalóé a segítség, népedre az áldásod! Széla.
Des Herren ist der Sieg, Dich hoch zu preisen Deines Volkes Pflicht!
