Zsoltárok 3
1 Zsoltár Dávidtól, midőn elmenekült fia Absalóm elől. Örökkévaló, mily sokan vannak szorongatóim, sokan támadnak ellenem!
Psaume de David. A l’occasion de sa fuite devant Absalom, son fils. O Éternel, que mes ennemis sont nombreux! Quelle multitude se lève contre moi!
2 Sokan mondják lelkemről: Nincs segítség számára Istenben. Széla.
Combien qui disent à mon sujet: Plus de salut pour lui auprès de Dieu! (Pause)
3 De te, Örökkévaló, paizs vagy körülöttem, dicsőségem és fejem fölemelője.
Mais toi, ô Éternel! Tu es mon bouclier, Tu es ma gloire, et tu relèves ma tête.
4 Hangommal az Örökkévalóhoz kiáltottam föl, és ő meghallgatott engem szent hegyéről. Széla.
De ma voix je crie à l’Éternel, Et il me répond de sa montagne sainte. (Pause)
5 Én lefeküdtem és aludtam, fölébredtem, mert az Örökkévaló támogat engem.
Je me couche, et je m’endors; Je me réveille, car l’Éternel est mon soutien.
6 Nem félek a népnek tízezreitöl, kik köröskörül nekem szegültek.
Je ne crains pas les myriades de peuples Qui m’assiègent de toutes parts.
7 Kelj föl, Örökkévaló, segíts meg engem, Istenem! Mert állkapcson ütötted mind az ellenségeimet, a gonoszok fogait széttörted.
Lève-toi, Éternel! Sauve-moi, mon Dieu! Car tu frappes à la joue tous mes ennemis, Tu brises les dents des méchants.
8 Az Örökkévalóé a segítség, népedre az áldásod! Széla.
Le salut est auprès de l’Éternel: Que ta bénédiction soit sur ton peuple! (Pause)
