Zsoltárok 3
1 Zsoltár Dávidtól, midőn elmenekült fia Absalóm elől. Örökkévaló, mily sokan vannak szorongatóim, sokan támadnak ellenem!
Daavidin virsi, hänen paetessaan poikaansa Absalomia. Herra, kuinka paljon minulla on vihollisia, paljon niitä, jotka nousevat minua vastaan!
2 Sokan mondják lelkemről: Nincs segítség számára Istenben. Széla.
Monet sanovat minusta: "Ei ole hänellä pelastusta Jumalassa". (Sela)
3 De te, Örökkévaló, paizs vagy körülöttem, dicsőségem és fejem fölemelője.
Mutta sinä, Herra, olet minun kilpeni, sinä olet minun kunniani, sinä kohotat minun pääni.
4 Hangommal az Örökkévalóhoz kiáltottam föl, és ő meghallgatott engem szent hegyéről. Széla.
Ääneeni minä huudan Herraa, ja hän vastaa minulle pyhältä vuoreltansa. (Sela)
5 Én lefeküdtem és aludtam, fölébredtem, mert az Örökkévaló támogat engem.
Minä käyn levolle ja nukun; minä herään, sillä Herra minua tukee.
6 Nem félek a népnek tízezreitöl, kik köröskörül nekem szegültek.
En pelkää kymmentuhantista joukkoa, joka asettuu yltympäri minua vastaan.
7 Kelj föl, Örökkévaló, segíts meg engem, Istenem! Mert állkapcson ütötted mind az ellenségeimet, a gonoszok fogait széttörted.
Nouse, Herra, pelasta minut, minun Jumalani! Sillä sinä lyöt poskelle kaikkia minun vihollisiani, sinä murskaat jumalattomain hampaat.
8 Az Örökkévalóé a segítség, népedre az áldásod! Széla.
Herrassa on pelastus; sinun siunauksesi tulkoon sinun kansallesi. (Sela)
