Zsoltárok 3
1 Zsoltár Dávidtól, midőn elmenekült fia Absalóm elől. Örökkévaló, mily sokan vannak szorongatóim, sokan támadnak ellenem!
A Psalm of David, when he fled from Absalom his son. LORD, how many are mine adversaries become! Many are they that rise up against me.
2 Sokan mondják lelkemről: Nincs segítség számára Istenben. Széla.
Many there are that say of my soul: 'There is no salvation for him in God.' (Selah)
3 De te, Örökkévaló, paizs vagy körülöttem, dicsőségem és fejem fölemelője.
But thou, O LORD, art a shield about me; my glory, and the lifter up of my head.
4 Hangommal az Örökkévalóhoz kiáltottam föl, és ő meghallgatott engem szent hegyéről. Széla.
With my voice I call unto the LORD, and He answereth me out of His holy mountain. (Selah)
5 Én lefeküdtem és aludtam, fölébredtem, mert az Örökkévaló támogat engem.
I lay me down, and I sleep; I awake, for the LORD sustaineth me.
6 Nem félek a népnek tízezreitöl, kik köröskörül nekem szegültek.
I am not afraid of ten thousands of people, that have set themselves against me round about.
7 Kelj föl, Örökkévaló, segíts meg engem, Istenem! Mert állkapcson ütötted mind az ellenségeimet, a gonoszok fogait széttörted.
Arise, O LORD; save me, O my God; for Thou hast smitten all mine enemies upon the cheek, Thou hast broken the teeth of the wicked.
8 Az Örökkévalóé a segítség, népedre az áldásod! Széla.
Salvation belongeth unto the LORD; Thy blessing be upon Thy people. (Selah)
