Zsoltárok 3
1 Zsoltár Dávidtól, midőn elmenekült fia Absalóm elől. Örökkévaló, mily sokan vannak szorongatóim, sokan támadnak ellenem!
A Psalme of Dauid, when he fled from his sonne Absalom. Lord, howe are mine aduersaries increased? howe many rise against me?
2 Sokan mondják lelkemről: Nincs segítség számára Istenben. Széla.
Many say to my soule, There is no helpe for him in God. (Selah)
3 De te, Örökkévaló, paizs vagy körülöttem, dicsőségem és fejem fölemelője.
But thou Lord art a buckler for me: my glory, and the lifter vp of mine head.
4 Hangommal az Örökkévalóhoz kiáltottam föl, és ő meghallgatott engem szent hegyéről. Széla.
I did call vnto the Lord with my voyce, and he heard me out of his holy mountaine. (Selah)
5 Én lefeküdtem és aludtam, fölébredtem, mert az Örökkévaló támogat engem.
I layed me downe and slept, and rose vp againe: for the Lord susteined me.
6 Nem félek a népnek tízezreitöl, kik köröskörül nekem szegültek.
I will not be afrayde for ten thousand of the people, that should beset me round about.
7 Kelj föl, Örökkévaló, segíts meg engem, Istenem! Mert állkapcson ütötted mind az ellenségeimet, a gonoszok fogait széttörted.
O Lord, arise: helpe me, my God: for thou hast smitten all mine enemies vpon the cheeke bone: thou hast broken the teeth of the wicked.
8 Az Örökkévalóé a segítség, népedre az áldásod! Széla.
Saluation belongeth vnto the Lord, and thy blessing is vpon thy people. (Selah)
