Zsoltárok 3
1 Zsoltár Dávidtól, midőn elmenekült fia Absalóm elől. Örökkévaló, mily sokan vannak szorongatóim, sokan támadnak ellenem!
Psalam. Davidov. Kad je David bježao pred sinom Abšalomom. Jahve, koliko je tlačitelja mojih, koliki se podižu na me!
2 Sokan mondják lelkemről: Nincs segítség számára Istenben. Széla.
Mnogi su što o meni zbore: “Nema mu spasenja u Bogu!”
3 De te, Örökkévaló, paizs vagy körülöttem, dicsőségem és fejem fölemelője.
Ti si ipak štit moj, Jahve; slavo moja, ti mi glavu podižeš.
4 Hangommal az Örökkévalóhoz kiáltottam föl, és ő meghallgatott engem szent hegyéről. Széla.
Iza sveg glasa Jahvi zavapih, i on me usliša sa svete gore svoje.
5 Én lefeküdtem és aludtam, fölébredtem, mert az Örökkévaló támogat engem.
Sad mogu leć' i usnuti, i onda ustat' jer me Jahve drži.
6 Nem félek a népnek tízezreitöl, kik köröskörül nekem szegültek.
Ne bojim se tisuća ljudi što me opsjedaju dušmanski.
7 Kelj föl, Örökkévaló, segíts meg engem, Istenem! Mert állkapcson ütötted mind az ellenségeimet, a gonoszok fogait széttörted.
Ustani, o Jahve! Spasi me, o Bože moj! Ti udaraš po obrazu sve neprijatelje moje, opakima zube razbijaš.
8 Az Örökkévalóé a segítség, népedre az áldásod! Széla.
U Jahve je spasenje: na tvom narodu tvoj je blagoslov!
