Zsoltárok 29

1 Zsoltár Dávidtól. Adjatok az Örökkévalónak, istenfiak ti, adjatok az Örökkévalónak dicsőséget és hatalmat!

He himene na Rawiri. Hoatu ki a Ihowa, e nga tama a te hunga nunui, hoatu ki a Ihowa te kororia me te kaha.

2 Adjátok az Örökkévalónak neve dicsőségét, boruljatok le az Örökkévaló előtt szent díszben!

Hoatu ki a Ihowa te kororia e rite ana mo tona ingoa, koropiko ki a Ihowa i roto i te ataahua o te tapu.

3 Az Örökkévaló hangja a vizek fölött: a dicsőség istene mennydörög, az Örökkévaló nagy vizek fölött.

Kei runga te reo o Ihowa i nga wai: e papa ana te whatitiri a te Atua o te kororia: kei runga a Ihowa i nga wai maha.

4 Az Örökkévaló hangja erővel, az Örökkévaló hangja díszszel;

Kaha tonu te reo o Ihowa; kororia tonu te reo o Ihowa.

5 az Örökkévaló hangja czédrusokat tör, összetörte az Örökkévaló a Libánon czédrusait;

Mongamonga noa nga hita i te reo o Ihowa; ina, mongamonga noa i a Ihowa nga hita o Repanona.

6 szökdeltette őket, mint a borjú, a Libánont és Szirjónt, mint a reémek fia.

Ko ia hei mea i a ratou kia mokowhiti, ano he kuao: a Repanona raua ko Hiriona, ano he kuao kau maka.

7 az Örökkévaló hangja tűzlángokat hasít.

E wehewehe ana te reo o Ihowa i nga mura ahi.

8 Az Örökkévaló hangja megreszketteti a pusztát, megreszketteti a Örökkévaló Kádés pusztáját.

Wiri ana te koraha i te reo o Ihowa: wiri ana i a Ihowa te koraha o Karehe.

9 Az Örökkévaló hangja szarvasünőket vajudtat és lehánt erdőket – templomában pedig mindnyája szól: Dicsőség!

Whanau ana nga hata i te reo o Ihowa, tihorea ana nga ngahere kia tahanga: i tona temepara ko te kupu a te katoa, Kororia.

10 Az Örökkévaló a vízözönkor trónra űlt, űl is az Örökkévaló mint király örökké.

I noho a Ihowa hei kingi i runga i te Waipuke; ae, ka noho a Ihowa hei kingi, ake ake.

11 Az Örökkévaló hatalmat adjon népének, az Örökkévaló áldja meg népét békével.

Ka homai e Ihowa he kaha ki tana hunga; he rongo mau ta Ihowa manaaki mo tana hunga.