Zsoltárok 27
1 Dávidtól. Az Örökkévaló a világosságom és üdvöm, hitől féljek? Az Örökkévaló életemnek erőssége, kitől remegjek?
Dávidé. Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek?
2 Mikor gonosztevők közelítottek felém, hogy húsomat egyék, az én szorongatóim és ellenségeim – ők botlottak meg és estek el.
Ha gonoszok jőnek ellenem, hogy testemet egyék: szorongatóim és elleneim – ők botlanak meg és hullanak el.
3 Ha táboroz ellenem táhor, nem fél szívem; ha támad ellenem ha. rez, mindamellett bízok én.
Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis ő benne bízom én.
4 Egyet kértem az Örökkévalótól, azt kivánom: lassabban az Örökkévaló házában éltem minden napjaiban, hogy nézzem az Örökkévaló kellemét és szemléljem templomát.
Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában.
5 Mert tartogat engem kunyhójában veszedelem napján; rejteget engem sátora rejtekében, sziklára fölemel.
Bizony elrejt engem az ő hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem.
6 És most fölemelkedik fejem ellenségeim fölé, körülöttem; hadd áldozok sátorában riadás mellett áldozatokat, hadd éneklek és hadd zengek az Örökkévalónak!
Most is felül emeli fejemet ellenségeimen, a kik körültem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak.
7 Halljad, Örökkévaló, hangommal felkiáltok, kegyelmezz nekem és hallgass meg engem!
Halld meg, Uram, hangomat – hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem!
8 Rólad mondja szívem: Keressétek arczomat! – Arczodat, Örökkévaló, keresem én.
Helyetted mondja a szívem: Az én orczámat keressétek! A te orczádat keresem, oh Uram!
9 Ne rejtsd el arczodat előlem, ne utasítsd el haragban szolgádat; segítségem voltál; ne vess el és ne hagyj el engem, üdvöm Istene!
Ne rejtsd el orczádat előlem; ne utasítsd el szolgádat haraggal; te voltál segítőm, ne taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene!
10 Mert atyám s anyám elhagytak, de az Örökkévaló befogad engem.
Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem.
11 Igazíts engem, Örökkévaló, a te útadra, és vezess egyenes ösvényen meglesőim miatt!
Taníts meg engem a te útadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözőim miatt.
12 Ne adj át azorongatóim dühének, mert támadtak ellenem hazug tanúk s erőszakot lehelők.
Ne adj át engem szorongatóim kivánságának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, és erőszakot lihegnek.
13 Ha nem hittem volna, hogy majd látom az Örökkévaló jóságát az élők országában!
Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élőknek földén!
14 Remélj az Örökkévalóban! Légy erős és bátorodjék szíved, és remélj az Örökkévalóban!
Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat.
