Zsoltárok 26

1 Dávidtól. Szerezz jogot nekem, Örökkévaló, mert én gáncstalanságomban jártam és az Örökkévalóban bíztam, nem ingok meg.

Av David. Søm meg til min rett, Herre! for eg hev fare fram i mi uskyld, og til Herren hev eg sett mi lit uruggeleg.

2 Vizsgálj engem, Örökkévaló, és kísérts meg, próbáld ki veséimet és szívemet.

Prøv meg, Herre, og freista meg, ransaka mine nyro og mitt hjarta!

3 Mert szereteted szemeim előtt van és járok a te igazságodban.

For din nåde er for mine augo, og eg ferdast i di sanning.

4 Nem ültem hamisság embereivel és alattomosokhoz nem mentem be.

Eg sit ikkje saman med falske menner og gjeng ikkje inn hjå fule folk.

5 Gyűlölöm a gonosztevők gyülekezetét és gonoszokkal nem ülök.

Eg hatar samkoma av illmenne, og hjå dei ugudlege sit eg ikkje.

6 Tisztaságban mosom kezeimet, hogy körüljárhassam oltárodat, Örökkévaló,

Eg tvær mine hender i uskyld og vil gjerne ferdast um ditt altar, Herre,

7 hogy hallassam a hála hangját és hogy elbeszéljem mind a csodatotteidet

til å kveda lydt med lovsongs røyst og fortelja um alle dine under.

8 Örökkévaló, szeretem házad hajlékát és dicsőséged lakásának helyét.

Herre, eg elskar di husvist og den stad der din herlegdom bur.

9 Ne vedd el vétkesekkel lelkemet és a vérontás embereivel éltemet,

Rykk ikkje mi sjæl burt med syndarar eller mitt liv med blodgiruge menner,

10 a kiknek kezeiben gazság van és jobbjuk telve megvesztegetéssel!

som hev skamgjerd i sine hender og si høgre hand full av mutor.

11 De én gáncstalanságomban járok: válts meg és kegyelmezz nekem.

Men eg fer fram i mi uskyld; løys meg ut og ver meg nådig!

12 Lábam egyenes helyen áll; gyülekezetekben áldom az Örökkévalót.

Min fot stend på slettlende. I samlingarne skal eg lova Herren.