Zsoltárok 26

1 Dávidtól. Szerezz jogot nekem, Örökkévaló, mert én gáncstalanságomban jártam és az Örökkévalóban bíztam, nem ingok meg.

In finem. Psalmus David. [Judica me, Domine, quoniam ego in innocentia mea ingressus sum, et in Domino sperans non infirmabor.

2 Vizsgálj engem, Örökkévaló, és kísérts meg, próbáld ki veséimet és szívemet.

Proba me, Domine, et tenta me; ure renes meos et cor meum.

3 Mert szereteted szemeim előtt van és járok a te igazságodban.

Quoniam misericordia tua ante oculos meos est, et complacui in veritate tua.

4 Nem ültem hamisság embereivel és alattomosokhoz nem mentem be.

Non sedi cum concilio vanitatis, et cum iniqua gerentibus non introibo.

5 Gyűlölöm a gonosztevők gyülekezetét és gonoszokkal nem ülök.

Odivi ecclesiam malignantium, et cum impiis non sedebo.

6 Tisztaságban mosom kezeimet, hogy körüljárhassam oltárodat, Örökkévaló,

Lavabo inter innocentes manus meas, et circumdabo altare tuum, Domine:

7 hogy hallassam a hála hangját és hogy elbeszéljem mind a csodatotteidet

ut audiam vocem laudis, et enarrem universa mirabilia tua.

8 Örökkévaló, szeretem házad hajlékát és dicsőséged lakásának helyét.

Domine, dilexi decorem domus tuæ, et locum habitationis gloriæ tuæ.

9 Ne vedd el vétkesekkel lelkemet és a vérontás embereivel éltemet,

Ne perdas cum impiis, Deus, animam meam, et cum viris sanguinum vitam meam:

10 a kiknek kezeiben gazság van és jobbjuk telve megvesztegetéssel!

in quorum manibus iniquitates sunt; dextera eorum repleta est muneribus.

11 De én gáncstalanságomban járok: válts meg és kegyelmezz nekem.

Ego autem in innocentia mea ingressus sum; redime me, et miserere mei.

12 Lábam egyenes helyen áll; gyülekezetekben áldom az Örökkévalót.

Pes meus stetit in directo; in ecclesiis benedicam te, Domine.]