Zsoltárok 26

1 Dávidtól. Szerezz jogot nekem, Örökkévaló, mert én gáncstalanságomban jártam és az Örökkévalóban bíztam, nem ingok meg.

Af David. Skaf mig Ret, o HERRE, thi jeg vandrer i Uskyld, stoler paa HERREN uden at vakle.

2 Vizsgálj engem, Örökkévaló, és kísérts meg, próbáld ki veséimet és szívemet.

Ransag mig, HERRE, og prøv mig, gransk mine Nyrer og mit Hjerte;

3 Mert szereteted szemeim előtt van és járok a te igazságodban.

thi din Miskundhed staar mig for Øje, jeg vandrer i din Sandhed.

4 Nem ültem hamisság embereivel és alattomosokhoz nem mentem be.

Jeg tager ej Sæde blandt Løgnere, blandt falske kommer jeg ikke.

5 Gyűlölöm a gonosztevők gyülekezetét és gonoszokkal nem ülök.

Jeg hader de ondes Forsamling, hos gudløse sidder jeg ej.

6 Tisztaságban mosom kezeimet, hogy körüljárhassam oltárodat, Örökkévaló,

Jeg tvætter mine Hænder i Renhed, at jeg kan vandre omkring dit Alter, HERRE,

7 hogy hallassam a hála hangját és hogy elbeszéljem mind a csodatotteidet

for at istemme Takkesang, fortælle om alle dine Undere.

8 Örökkévaló, szeretem házad hajlékát és dicsőséged lakásának helyét.

HERRE, jeg elsker dit Hus, det Sted, hvor din Herlighed bor.

9 Ne vedd el vétkesekkel lelkemet és a vérontás embereivel éltemet,

Bortriv ikke min Sjæl med Syndere, mit Liv med blodstænkte Mænd,

10 a kiknek kezeiben gazság van és jobbjuk telve megvesztegetéssel!

i hvis Hænder er Skændselsdaad, hvis højre er fuld af Bestikkelse.

11 De én gáncstalanságomban járok: válts meg és kegyelmezz nekem.

Jeg har jo vandret i Uskyld, forløs mig og vær mig naadig!

12 Lábam egyenes helyen áll; gyülekezetekben áldom az Örökkévalót.

Min Fod staar paa den jævne Grund, i Forsamlinger vil jeg love HERREN.