Zsoltárok 26

1 Dávidtól. Szerezz jogot nekem, Örökkévaló, mert én gáncstalanságomban jártam és az Örökkévalóban bíztam, nem ingok meg.

Af David. Herre! skaf mig Ret, thi jeg har vandret i min Uskyldighed; og jeg forlader mig paa Herren, jeg skal ikke snuble.

2 Vizsgálj engem, Örökkévaló, és kísérts meg, próbáld ki veséimet és szívemet.

Prøv mig, Herre! og forsøg mig, lutre mine Nyrer og mit Hjerte;

3 Mert szereteted szemeim előtt van és járok a te igazságodban.

thi din Miskundhed er for mine Øjne, og jeg vandrer i din Sandhed.

4 Nem ültem hamisság embereivel és alattomosokhoz nem mentem be.

Jeg sidder ikke hos falske Folk og kommer ikke hos underfundige.

5 Gyűlölöm a gonosztevők gyülekezetét és gonoszokkal nem ülök.

Jeg hader de ondes Forsamling og sidder ikke hos de ugudelige.

6 Tisztaságban mosom kezeimet, hogy körüljárhassam oltárodat, Örökkévaló,

Jeg tor mine Hænder i Uskyldighed og holder mig omkring dit Alter, Herre!

7 hogy hallassam a hála hangját és hogy elbeszéljem mind a csodatotteidet

for at lade mig høre med Taksigelses Røst og for at fortælle alle dine underfulde Gerninger.

8 Örökkévaló, szeretem házad hajlékát és dicsőséged lakásának helyét.

Herre! jeg elsker dit Hus's Bolig og din Æres Tabernakels Sted.

9 Ne vedd el vétkesekkel lelkemet és a vérontás embereivel éltemet,

Bortryk ikke min Sjæl med Syndere, eller mit Liv med blodgerrige Folk,

10 a kiknek kezeiben gazság van és jobbjuk telve megvesztegetéssel!

i hvis Hænder der er Skændsel, og hvis højre Haand er fuld af Skænk.

11 De én gáncstalanságomban járok: válts meg és kegyelmezz nekem.

Men jeg vil vandre i min Uskyldighed; forløs mig og vær mig naadig!

12 Lábam egyenes helyen áll; gyülekezetekben áldom az Örökkévalót.

Min Fod staar paa det jævne; i Forsamlinger vil jeg love Herren.