Zsoltárok 25

1 Dávidtól. Hozzád, Örökkévaló, viszem lelkemet.

2 Istenem, tebenned bízom, ne hagyj megszégyenülnöm, ne újjongjanak ellenségeim rajtam!

3 Nem is szégy enülnek meg a téged remélők mind; megszégyenülnek a léhán hűtelenkedők.

4 Útjaidat, oh Örökkévaló, tudasd velem, ösvényeidre taníts engem;

5 járass igazságodban és taníts engem, mert te vagy üdvösségem Istene, téged reméllek egész nap.

6 Emlékezzél meg irgalmadról, oh Örökkévaló, és kegyelmeidről, mert öröktől fogva valók.

7 Ifjúhorom vétkeire és bűntetteimre ne emlékezzél; kegyelmed szerint emlékezzél te rólam jóságod kedvéért, oh Örökkévaló!

8 Jóságos és egyenes az Örökkévaló, azért útba igazítja a vétkeseket.

9 Járatja az alázatosakat a jog szerint és tanűja az alázatosokat az ő útjára.

10 Mind az Őrökkévalónak ösvényei szeretet és igazság azoknak, kik megtartják szövetségét és bízonysága. it.

11 Neved kedvéért, oh Örökkévaló, bocsásd meg bűnömet, mert nagy az.

12 Ki az a férfi, a ki istenfélő? Azt igazítja azon útra, melyet válaszszon.

13 Lelke jólétben marad és magzatja bírni fogja az országot.

14 Az Örökkévaló titka az ő tisztelőinél van, és szövetségét tudatja velük.

15 Szemeim mindig az Örökkévalóra néznek, mert ő húzza ki a hálóból lábaimat.

16 Fordulj hozzám és kegyelmezz nekem, mert magános és szegény vagyok.

17 Szívem szorongásai vajha tágulnának, szorúltságaimból vezess ki engem!

18 Lásd nyomorúságomat és szenvedésemet és bocsásd meg mind a vétkeimet.

19 Lásd ellenségeimet, hogy sokan vannak, és erőszakot tevő gyűlölettel gyűlölnek engem.

20 Őrizd meg lelkemet és ments meg engem, ne szégyenüljek meg, mert benned van menedékem.

21 Gáncstalanság és egyenesség óvjanak meg engem, mert téged reméllek.

22 Váltsd meg, Isten, Izraélt mind a szorongásaiból!