Zsoltárok 25
1 Dávidtól. Hozzád, Örökkévaló, viszem lelkemet.
(Af David.) HERRE, jeg løfter min sjæl til dig
2 Istenem, tebenned bízom, ne hagyj megszégyenülnöm, ne újjongjanak ellenségeim rajtam!
min Gud jeg stoler på dig, lad mig ikke beskæmmes, lad ej mine Fjender fryde sig over mig.
3 Nem is szégy enülnek meg a téged remélők mind; megszégyenülnek a léhán hűtelenkedők.
Nej, ingen som bier på dig, skal beskæmmes; beskæmmes skal de, som er troløse uden Grund.
4 Útjaidat, oh Örökkévaló, tudasd velem, ösvényeidre taníts engem;
Lad mig kende dine Veje, HERRE lær mig dine Stier.
5 járass igazságodban és taníts engem, mert te vagy üdvösségem Istene, téged reméllek egész nap.
Led mig på din Sandheds Vej og lær mig, thi du er min Frelses Gud; jeg bier bestandig på dig.
6 Emlékezzél meg irgalmadról, oh Örökkévaló, és kegyelmeidről, mert öröktől fogva valók.
HERRE, kom din Barmhjertighed i Hu og din Nåde, den er jo fra Evighed af.
7 Ifjúhorom vétkeire és bűntetteimre ne emlékezzél; kegyelmed szerint emlékezzél te rólam jóságod kedvéért, oh Örökkévaló!
Mine Ungdomssynder og Overtrædelser komme du ikke i Hu, men efter din Miskundhed kom mig i Hu, for din Godheds Skyld, o HERRE!
8 Jóságos és egyenes az Örökkévaló, azért útba igazítja a vétkeseket.
God og oprigtig er HERREN, derfor viser han Syndere Vejen.
9 Járatja az alázatosakat a jog szerint és tanűja az alázatosokat az ő útjára.
Han vejleder ydmyge i det, som er ret, og lærer de ydmyge sin Vej.
10 Mind az Őrökkévalónak ösvényei szeretet és igazság azoknak, kik megtartják szövetségét és bízonysága. it.
Alle HERRENs Stier er Miskundhed og Trofasthed for dem, der holder hans Pagt og hans Vidnesbyrd.
11 Neved kedvéért, oh Örökkévaló, bocsásd meg bűnömet, mert nagy az.
For dit Navns Skyld, HERRE, tilgive du min Brøde, thi den er stor.
12 Ki az a férfi, a ki istenfélő? Azt igazítja azon útra, melyet válaszszon.
Om nogen frygter HERREN, ham viser han den Vej, han skal vælge;
13 Lelke jólétben marad és magzatja bírni fogja az országot.
selv skal han leve i Lykke og hans Sæd få Landet i Eje.
14 Az Örökkévaló titka az ő tisztelőinél van, és szövetségét tudatja velük.
Fortroligt Samfund har HERREN med dem, der frygter ham, og han kundgør dem sin Pagt.
15 Szemeim mindig az Örökkévalóra néznek, mert ő húzza ki a hálóból lábaimat.
Mit Øje er stadig vendt imod HERREN, thi han frier mine Fødder af Snaren.
16 Fordulj hozzám és kegyelmezz nekem, mert magános és szegény vagyok.
Vend dig til mig og vær mig nådig, thi jeg er ene og arm.
17 Szívem szorongásai vajha tágulnának, szorúltságaimból vezess ki engem!
Let mit Hjertes Trængsler og før mig ud af min Nød.
18 Lásd nyomorúságomat és szenvedésemet és bocsásd meg mind a vétkeimet.
Se hen til min Nød og min Kvide og tilgiv alle mine Synder.
19 Lásd ellenségeimet, hogy sokan vannak, és erőszakot tevő gyűlölettel gyűlölnek engem.
Se hen til mine Fjender, thi de er mange og hader mig med Had uden Grund.
20 Őrizd meg lelkemet és ments meg engem, ne szégyenüljek meg, mert benned van menedékem.
Vogt min Sjæl og frels mig, jeg lider på dig, lad mig ikke beskæmmes.
21 Gáncstalanság és egyenesség óvjanak meg engem, mert téged reméllek.
Lad Uskyld og Retsind vogte mig, thi jeg bier på dig, HERRE.
22 Váltsd meg, Isten, Izraélt mind a szorongásaiból!
Forløs, o Gud, Israel af alle dets Trængsler!
