Zsoltárok 23

1 Zsoltár Dávidtól. Az Örökkévaló a pásztorom, nincs hiányom.

Dawut yazƣan küy: — Pǝrwǝrdigar meni baⱪⱪuqi Padiqimdur, Moⱨtaj ǝmǝsmǝn ⱨeq nǝrsigǝ;

2 Pázsitos réteken heverésztet engem, nyugodalmas vizekhez terelget engem.

U meni yumran qɵplǝrdǝ yatⱪuzup dǝm aldurar; Tinq aⱪidiƣan sularni boylitip baⱪidu;

3 Lelkemet felüdíti, vezet engem az igazság ösvényén, az ő neve kedvéért.

U wujudumni yengilaydu; U ⱨǝⱪⱪaniyliⱪ yolida Ɵz nami üqün yetǝklǝydu;

4 Ha járok is homálynak völgyében, nem félek bajtól, mert te vagy mellettem; botod és istápod – azok vigasztalnak engem.

Ⱨǝtta mǝn ɵlüm sayisi bolƣan jilƣidin ɵtsǝmmu, Ⱨeq yamanliⱪtin ⱪorⱪmaymǝn; Qünki Sǝn mǝn bilǝn billidursǝn; Sening ⱨasang ⱨǝm tayiⱪing manga tǝsǝllidur.

5 Terítesz számomra asztalt, szorongatóimnak előtte, bekened olajjal fejemet, serlegem telistele.

Meni har ⱪilƣuqilarning kɵz aldida manga kǝng dastihan salisǝn; Mening beximni may bilǝn mǝsiⱨ ⱪilisǝn; Ⱪǝdǝⱨim taxidu;

6 Csupa jóság és szeretet követneh engem éltem minden napjaiban, és ülök az Örökkévaló házában hosszú életen át.

Bǝrⱨǝⱪ, barliⱪ künlirimdǝ yahxiliⱪ wǝ ɵzgǝrmǝs xǝpⱪǝt manga ǝgixip ⱨǝmraⱨ bolidu; Mǝnggüdin-mǝnggügǝ Pǝrwǝrdigarning dǝrgaⱨida yaxaymǝn!