Zsoltárok 23

1 Zsoltár Dávidtól. Az Örökkévaló a pásztorom, nincs hiányom.

Psalmus David, in finem. Dominus regit me, et nihil mihi deerit:

2 Pázsitos réteken heverésztet engem, nyugodalmas vizekhez terelget engem.

in loco pascuae ibi me collocavit. Super aquam refectionis educavit me:

3 Lelkemet felüdíti, vezet engem az igazság ösvényén, az ő neve kedvéért.

animam meam convertit. Deduxit me super semitas iustitiae, propter nomen suum.

4 Ha járok is homálynak völgyében, nem félek bajtól, mert te vagy mellettem; botod és istápod – azok vigasztalnak engem.

Nam, et si ambulavero in medio umbrae mortis, non timebo mala: quoniam tu mecum es. Virga tua, et baculus tuus: ipsa me consolata sunt.

5 Terítesz számomra asztalt, szorongatóimnak előtte, bekened olajjal fejemet, serlegem telistele.

Parasti in conspectu meo mensam, adversus eos, qui tribulant me. Impinguasti in oleo caput meum: et calix meus inebrians quam praeclarus est!

6 Csupa jóság és szeretet követneh engem éltem minden napjaiban, és ülök az Örökkévaló házában hosszú életen át.

Et misericordia tua subsequetur me omnibus diebus vitae meae: et ut inhabitem in domo Domini, in longitudinem dierum.