Zsoltárok 23

1 Zsoltár Dávidtól. Az Örökkévaló a pásztorom, nincs hiányom.

Psalmus David. [Dominus regit me, et nihil mihi deerit:

2 Pázsitos réteken heverésztet engem, nyugodalmas vizekhez terelget engem.

in loco pascuæ, ibi me collocavit. Super aquam refectionis educavit me;

3 Lelkemet felüdíti, vezet engem az igazság ösvényén, az ő neve kedvéért.

animam meam convertit. Deduxit me super semitas justitiæ propter nomen suum.

4 Ha járok is homálynak völgyében, nem félek bajtól, mert te vagy mellettem; botod és istápod – azok vigasztalnak engem.

Nam etsi ambulavero in medio umbræ mortis, non timebo mala, quoniam tu mecum es. Virga tua, et baculus tuus, ipsa me consolata sunt.

5 Terítesz számomra asztalt, szorongatóimnak előtte, bekened olajjal fejemet, serlegem telistele.

Parasti in conspectu meo mensam adversus eos qui tribulant me; impinguasti in oleo caput meum: et calix meus inebrians, quam præclarus est!

6 Csupa jóság és szeretet követneh engem éltem minden napjaiban, és ülök az Örökkévaló házában hosszú életen át.

Et misericordia tua subsequetur me omnibus diebus vitæ meæ; et ut inhabitem in domo Domini in longitudinem dierum.]