Zsoltárok 23

1 Zsoltár Dávidtól. Az Örökkévaló a pásztorom, nincs hiányom.

Žalm Davidův. Hospodin jest můj pastýř, nebudu míti nedostatku.

2 Pázsitos réteken heverésztet engem, nyugodalmas vizekhez terelget engem.

Na pastvách zelených pase mne, k vodám tichým mne přivodí.

3 Lelkemet felüdíti, vezet engem az igazság ösvényén, az ő neve kedvéért.

Duši mou očerstvuje, vodí mne po stezkách spravedlnosti pro jméno své.

4 Ha járok is homálynak völgyében, nem félek bajtól, mert te vagy mellettem; botod és istápod – azok vigasztalnak engem.

Byť mi se dostalo jíti přes údolí stínu smrti, nebuduť se báti zlého, nebo ty se mnou jsi; prut tvůj a hůl tvá, toť mne potěšuje.

5 Terítesz számomra asztalt, szorongatóimnak előtte, bekened olajjal fejemet, serlegem telistele.

Strojíš stůl před oblíčejem mým naproti mým nepřátelům, pomazuješ olejem hlavy mé, kalich můj naléváš, až oplývá.

6 Csupa jóság és szeretet követneh engem éltem minden napjaiban, és ülök az Örökkévaló házában hosszú életen át.

Nadto i dobrota a milosrdenství následovati mne budou po všecky dny života mého, a přebývati budu v domě Hospodinově za dlouhé časy.