Zsoltárok 22
1 A karmesternek. A Hajnal szarvasünője azerint. Zsoltár Dávidtól. Istenem, Istenem, miért hagytál el engem, távol vannak segítségemtől kiáltásom szavai?
För sångmästaren, efter "Morgonrodnadens hind"; en psalm av David. Min Gud, min Gud, varför har du övergivit mig? Jag brister ut och klagar, men min frälsning är fjärran.
2 Istenem, nappal hívlak és nem felelsz, s éjjel, és nincs számomra csillapulás.
Men Gud, jag ropar om dagen, men du svarar icke, så ock om natten, men jag får ingen ro.
3 Pedig te szent v agy. lakozol Izraél dicsérő dalai közt;
Och dock är du den Helige, den som tronar på Israels lovsånger.
4 te benned bíztak őseink, bíztak és te kiszabadítottad őket.
På dig förtröstade våra fäder; de förtröstade, och du räddade dem.
5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem szégyenültek meg.
Till dig ropade de och blevo hulpna; på dig förtröstade de och kommo icke på skam.
6 De én féreg vagyok és nem férfi, emberek esúfja a népnek megvetettje.
Men jag är en mask, och icke en människa, till smälek bland män, föraktad av folket.
7 Mind a kik 1átnak, gúnyolódtak rajtam, félrehúzzák az ajkat, fejet ráznak.
Alla som se mig bespotta mig; de spärra upp munnen, de skaka huvudet:
8 Hárítsd az Örökkévalóra! Majd megszabadítja őt, megmenti, mert kedveli őt.
"Befall dig åt HERREN! Han befrie honom, han rädde honom, ty han har ju behag till honom."
9 Igen is, te vagy az, a ki anyaméhből kivontál, biztatóm anyámnak emlőin;
Ja, det var du som hämtade mig ut ur moderlivet och lät mig vila trygg vid min moders bröst.
10 te reád vettettem születéstől fogva, anyám méhétől fogva Istenem vagy.
På dig är jag kastad allt ifrån modersskötet; du är min Gud allt ifrån min moders liv.
11 Ne légy távol tőlem, mert közel a szorongatás, mert nincs, a ki segít.
Var icke långt ifrån mig, ty nöd är nära, och det finnes ingen hjälpare.
12 Környékeztek engem tulkok, sokan, Básán bikái hekerítottek engem;
Tjurar i mängd omgiva mig, Basans oxar omringa mig.
13 fölnyitották reám szájuhat, akár széttépő és ordító oroszlán.
Såsom glupande och rytande lejon spärrar man upp gapet mot mig.
14 Mint a. víz, öntettem ki, szétváltak mind a csontjaim; olyan lett szívem, mint a viasz, elolvadt belsőmben.
Jag är lik vatten som utgjutes, alla mina leder hava skilts åt; mitt hjärta är såsom vax, det smälter i mitt liv.
15 Kiszáradt mint cserép az erőm, nyelvem oda tapasztva szájkapcsaimhoz: halál porába fektetsz engemet.
Min kraft är förtorkad och lik en lerskärva, min tunga låder vid min gom, och du lägger mig i dödens stoft.
16 Mert környékeztek engem ebek, gonosztevők hordája körülfogott engem, mint oroszlán, kezeimen és lábaimon;
Ty hundar omgiva mig; de ondas hop har kringränt mig, mina händer och fötter hava de genomborrat.
17 megazámlálhatom mind a csontjaimat: ők tekintenek, néznek reám.
Jag kan räkna alla mina ben; de skåda därpå, de se med lust på mig.
18 Szétosztják maguk közt ruháimat, és öltözetemre sorsot vetnek.
De dela mina kläder mellan sig och kasta lott om min klädnad.
19 Te pedig, Örökkévaló, ne légy távol, én erősségem, segítségemre siess!
Men du, HERRE, var icke fjärran; du min starkhet, skynda till min hjälp.
20 Mentsd meg a kardtól lelkemet, ebnek hatalmától magános lelkemet.
Rädda min själ från svärdet, mitt liv ur hundarnas våld.
21 Segíts meg engem oroszlán szájából és rémek szarvaitól – vajha meghallgatnál!
Fräls mig från lejonets gap. Ja, du bönhör mig och räddar mig undan vildoxarnas horn.
22 Hadd beszéljem el nevedet testvéreimnek, gyülekezet közepette dicsérlek téged.
Då skall jag förkunna ditt namn för mina bröder, mitt i församlingen skall jag prisa dig:
23 Istenfélők ti, dícsérjétek őt, Jákób egész magzatja, tiszteljétek őt és remegjetek tőle, Izraél egész magzatja!
I som frukten HERREN, loven honom; ären honom, alla Jakobs barn, och bäven för honom, alla Israels barn.
24 Mert nem vetette meg és nem utálta meg a nyomorúnak nyomorát és nem rejtette el arczát előle, és mikor fohászhodott hozzá, hallgatott rá.
Ty han föraktade icke den betrycktes elände och höll det icke för en styggelse; han fördolde icke sitt ansikte för honom, och när han ropade, lyssnade han till honom.
25 Tőled való dicsérő dalom nagy gyülekezetben, fogadásaímat megfizetem azok előtt, kik őt félik.
Genom dig skall min lovsång ljuda i den stora församlingen; mina löften får jag infria inför dem som frukta honom.
26 Egyenek az alázatosak és lakjanak jól, dicsérjék az Örökkévalót, kik őt keresik éledjen fel szívetek mindétig!
De ödmjuka skola äta och bliva mätta, de som söka HERREN skola få lova honom; ja, edra hjärtan skola leva evinnerligen.
27 Megemlékeznek róla és megtérnek az Örökkévalóhoz mind a föld szélei, és leborulnak előtted mind a nemzetek családjai.
Alla jordens ändar skola betänka det och omvända sig till HERREN. Hedningarnas alla släkter skola tillbedja inför dig.
28 Mert az Örökkévalóé a. királyság, s ő uralkodik a nemzeteken.
Ty riket är HERRENS, och han råder över hedningarna.
29 Ettek és leborúltak mind a föld kövérjei; előtte letérdelnek mind a porba sülyedők, és a ki lelkét nem tartotta fönn.
Ja, alla mäktiga på jorden skola äta och tillbedja; inför honom skola knäböja alla de som måste fara ned i graven, de som icke kunna behålla sin själv vid liv.
30 Ivadék fogja őt szolgální, elbeszélnek majd az Lrról a nemzedékneh;
Kommande ättled skola tjäna honom; man skall förtälja om Herren för ett annat släkte.
31 jönnek majd és hirdetik igazságát a születendő népnek, hogy ő cselekedte!
Man skall träda upp och förkunna hans rättfärdighet, ja, bland folk som skola födas att han har gjort det.
