Zsoltárok 22
1 A karmesternek. A Hajnal szarvasünője azerint. Zsoltár Dávidtól. Istenem, Istenem, miért hagytál el engem, távol vannak segítségemtől kiáltásom szavai?
Moj Bog, moj Bog, zakaj si me zapustil? Zakaj si tako daleč proč od pomoči meni in od besed mojega vpitja?
2 Istenem, nappal hívlak és nem felelsz, s éjjel, és nincs számomra csillapulás.
Oh moj Bog, jokam podnevi, toda ti me ne uslišiš in v nočnem času in nisem tiho.
3 Pedig te szent v agy. lakozol Izraél dicsérő dalai közt;
Toda ti si svet, oh ti, ki naseljuješ Izraelove hvalnice.
4 te benned bíztak őseink, bíztak és te kiszabadítottad őket.
Naši očetje so zaupali vate. Zaupali so in si jih osvobodil.
5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem szégyenültek meg.
Klicali so k tebi in so bili osvobojeni. Zaupali so vate in niso bili zbegani.
6 De én féreg vagyok és nem férfi, emberek esúfja a népnek megvetettje.
Toda jaz sem [škrlatni] črv in ne mož; graja ljudem in preziran od ljudstva.
7 Mind a kik 1átnak, gúnyolódtak rajtam, félrehúzzák az ajkat, fejet ráznak.
Vsi, ki me vidijo, se mi smejijo do norčevanja. Namrdnejo ustnico [in] zmajujejo z glavo, rekoč:
8 Hárítsd az Örökkévalóra! Majd megszabadítja őt, megmenti, mert kedveli őt.
»Zaupal je v Gospoda, da ga bo osvobodil. Naj ga reši, glede na to, da se je razveseljeval v njem.«
9 Igen is, te vagy az, a ki anyaméhből kivontál, biztatóm anyámnak emlőin;
Toda ti si ta, ki me je potegnil iz maternice. Oblikoval si mi zaupanje, ko sem bil na prsih svoje matere.
10 te reád vettettem születéstől fogva, anyám méhétől fogva Istenem vagy.
Iz maternice sem bil vržen nate. Ti si moj Bog od trebuha moje matere.
11 Ne légy távol tőlem, mert közel a szorongatás, mert nincs, a ki segít.
Ne bodi daleč od mene, kajti stiska je blizu, kajti nikogar ni, da pomaga.
12 Környékeztek engem tulkok, sokan, Básán bikái hekerítottek engem;
Obdalo me je mnogo bikov. Močni bašánski biki so me obdali naokoli.
13 fölnyitották reám szájuhat, akár széttépő és ordító oroszlán.
S svojimi gobci so zevali vame, kakor ropa željan in rjoveč lev.
14 Mint a. víz, öntettem ki, szétváltak mind a csontjaim; olyan lett szívem, mint a viasz, elolvadt belsőmben.
Izlit sem kakor voda in vse moje kosti so izpahnjene. Moje srce je podobno vosku, stopljeno je v sredi moje notranjosti.
15 Kiszáradt mint cserép az erőm, nyelvem oda tapasztva szájkapcsaimhoz: halál porába fektetsz engemet.
Moja moč je izsušena kakor črepinja in moj jezik se lepi k mojim čeljustim in ti si me privedel v smrtni prah.
16 Mert környékeztek engem ebek, gonosztevők hordája körülfogott engem, mint oroszlán, kezeimen és lábaimon;
Kajti psi so me obdali. Zajel me je zbor zlobnih. Prebodli so moje roke in moja stopala.
17 megazámlálhatom mind a csontjaimat: ők tekintenek, néznek reám.
Vse svoje kosti lahko razločim. Oni pa gledajo in strmijo vame.
18 Szétosztják maguk közt ruháimat, és öltözetemre sorsot vetnek.
Moje obleke si razdeljujejo med seboj in za mojo suknjo so metali žrebe.
19 Te pedig, Örökkévaló, ne légy távol, én erősségem, segítségemre siess!
Toda ti, oh Gospod, ne bodi daleč od mene. Oh moja moč, hiti, da mi pomagaš.
20 Mentsd meg a kardtól lelkemet, ebnek hatalmától magános lelkemet.
Osvobodi mojo dušo pred mečem, mojo ljubljeno pred močjo psa.
21 Segíts meg engem oroszlán szájából és rémek szarvaitól – vajha meghallgatnál!
Reši me pred levjimi usti, kajti uslišal si me pred rogovi samorogov.
22 Hadd beszéljem el nevedet testvéreimnek, gyülekezet közepette dicsérlek téged.
Tvoje ime bom oznanjal svojim bratom. Na sredi skupnosti te bom hvalil.
23 Istenfélők ti, dícsérjétek őt, Jákób egész magzatja, tiszteljétek őt és remegjetek tőle, Izraél egész magzatja!
Vi, ki se bojite Gospoda, hvalite ga, vsi vi, seme Jakobovo, proslavite ga, in bojte se ga, vsi vi, seme Izraelovo.
24 Mert nem vetette meg és nem utálta meg a nyomorúnak nyomorát és nem rejtette el arczát előle, és mikor fohászhodott hozzá, hallgatott rá.
Kajti ni zaničeval niti preziral stiske stiskanih niti svojega obraza ni skrival pred njim; toda ko je klical k njemu, je slišal.
25 Tőled való dicsérő dalom nagy gyülekezetben, fogadásaímat megfizetem azok előtt, kik őt félik.
Moja hvala v veliki skupnosti bo o tebi. Svoje zaobljube bom izpolnil pred tistimi, ki se ga bojijo.
26 Egyenek az alázatosak és lakjanak jól, dicsérjék az Örökkévalót, kik őt keresik éledjen fel szívetek mindétig!
Krotki bodo jedli in bodo nasičeni. Hvalili bodo Gospoda [tisti], ki ga iščejo. Vaše srce bo živelo na veke.
27 Megemlékeznek róla és megtérnek az Örökkévalóhoz mind a föld szélei, és leborulnak előtted mind a nemzetek családjai.
Vsi konci zemlje se bodo spomnili in obrnili h Gospodu in vsa sorodstva narodov bodo oboževala pred teboj.
28 Mert az Örökkévalóé a. királyság, s ő uralkodik a nemzeteken.
Kajti kraljestvo je Gospodovo in on je voditelj med narodi.
29 Ettek és leborúltak mind a föld kövérjei; előtte letérdelnek mind a porba sülyedők, és a ki lelkét nem tartotta fönn.
Vsi tisti, ki so na zemlji obilni, bodo jedli in oboževali. Vsi tisti, ki gredo dol v prah, se bodo poklonili pred njim, svoje lastne duše pa nihče ne more ohraniti žive.
30 Ivadék fogja őt szolgální, elbeszélnek majd az Lrról a nemzedékneh;
Seme mu bo služilo; to bo šteto h Gospodu za rod.
31 jönnek majd és hirdetik igazságát a születendő népnek, hogy ő cselekedte!
Prišli bodo in oznanjali bodo njegovo pravičnost ljudem, ki bodo rojeni, da je on to storil.
