Zsoltárok 22
1 A karmesternek. A Hajnal szarvasünője azerint. Zsoltár Dávidtól. Istenem, Istenem, miért hagytál el engem, távol vannak segítségemtől kiáltásom szavai?
Salmo de Davi para o regente, como em “cerva da manhã”: Deus meu, Deus meu, por que me desamparaste? Longe [estás] de meu livramento [e] das palavras de meu gemido.
2 Istenem, nappal hívlak és nem felelsz, s éjjel, és nincs számomra csillapulás.
Deus meu, eu clamo de dia, e tu não me respondes; também [clamo] de noite, e não tenho sossego.
3 Pedig te szent v agy. lakozol Izraél dicsérő dalai közt;
Porém tu és Santo, que habitas [nos] louvores de Israel.
4 te benned bíztak őseink, bíztak és te kiszabadítottad őket.
Nossos pais confiaram em ti; eles confiaram, e tu os livraste.
5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem szégyenültek meg.
Eles clamaram a ti, e escaparam [do perigo]; eles confiaram em ti, e não foram envergonhados.
6 De én féreg vagyok és nem férfi, emberek esúfja a népnek megvetettje.
Mas eu sou um verme, e não um homem; [sou] humilhado pelos homens, e desprezado pelo povo.
7 Mind a kik 1átnak, gúnyolódtak rajtam, félrehúzzák az ajkat, fejet ráznak.
Todos os que me veem zombam de mim; abrem os lábios [e] sacodem a cabeça, [dizendo]:
8 Hárítsd az Örökkévalóra! Majd megszabadítja őt, megmenti, mert kedveli őt.
Ele confiou no “SENHOR”; [agora] que ele o salve e o liberte; pois se agrada nele.
9 Igen is, te vagy az, a ki anyaméhből kivontál, biztatóm anyámnak emlőin;
Tu és o que me tiraste do ventre; [e] o que me deu segurança, [estando eu] junto aos seios de minha mãe.
10 te reád vettettem születéstől fogva, anyám méhétől fogva Istenem vagy.
Eu fui lançado sobre ti desde [que saí d] o útero; desde o ventre de minha mãe tu [és] meu Deus.
11 Ne légy távol tőlem, mert közel a szorongatás, mert nincs, a ki segít.
Não fiques longe de mim, porque a minha angústia está perto; pois não há quem [me] ajude.
12 Környékeztek engem tulkok, sokan, Básán bikái hekerítottek engem;
Muitos touros me cercaram; fortes de Basã me rodearam.
13 fölnyitották reám szájuhat, akár széttépő és ordító oroszlán.
Abriram contra mim suas bocas, [como] leão que despedaça e ruge.
14 Mint a. víz, öntettem ki, szétváltak mind a csontjaim; olyan lett szívem, mint a viasz, elolvadt belsőmben.
Eu me derramei como água, e todos os meus ossos se soltaram uns dos outros; meu coração é como cera, [e] se derreteu por entre meus órgãos.
15 Kiszáradt mint cserép az erőm, nyelvem oda tapasztva szájkapcsaimhoz: halál porába fektetsz engemet.
Minha força se secou como um caco de barro, e minha língua está grudada no céu da boca; e tu me pões no pó da morte;
16 Mert környékeztek engem ebek, gonosztevők hordája körülfogott engem, mint oroszlán, kezeimen és lábaimon;
Porque cães ficaram ao meu redor; uma multidão de malfeitores me cercou; perfuraram minhas mãos e meus pés.
17 megazámlálhatom mind a csontjaimat: ők tekintenek, néznek reám.
Eu poderia contar todos os meus ossos; eles estão [me] olhando, e prestando atenção em mim.
18 Szétosztják maguk közt ruháimat, és öltözetemre sorsot vetnek.
Eles repartem entre si minhas roupas; e sobre minha vestimenta eles lançam sortes.
19 Te pedig, Örökkévaló, ne légy távol, én erősségem, segítségemre siess!
Porém tu, SENHOR, não fiques longe; força minha, apressa-te para me socorrer.
20 Mentsd meg a kardtól lelkemet, ebnek hatalmától magános lelkemet.
Livra minha alma da espada; [e] minha vida da violência do cão.
21 Segíts meg engem oroszlán szájából és rémek szarvaitól – vajha meghallgatnál!
Salva-me da boca do leão; e responde-me dos chifres dos touros selvagens.
22 Hadd beszéljem el nevedet testvéreimnek, gyülekezet közepette dicsérlek téged.
[Então] eu contarei teu nome a meus irmãos; no meio da congregação eu te louvarei.
23 Istenfélők ti, dícsérjétek őt, Jákób egész magzatja, tiszteljétek őt és remegjetek tőle, Izraél egész magzatja!
Vós que temeis ao SENHOR, louvai a ele! E vós, de toda a semente de Jacó, glorificai a ele! Prestai culto a ele, vós de toda a semente de Israel.
24 Mert nem vetette meg és nem utálta meg a nyomorúnak nyomorát és nem rejtette el arczát előle, és mikor fohászhodott hozzá, hallgatott rá.
Porque ele não desprezou nem abominou a aflição do aflito, nem escondeu seu rosto dele; mas sim, quando [o aflito] clamou, ele [o] ouviu.
25 Tőled való dicsérő dalom nagy gyülekezetben, fogadásaímat megfizetem azok előtt, kik őt félik.
Meu louvor será para ti na grande congregação; eu pagarei meus juramentos perante os que o temem.
26 Egyenek az alázatosak és lakjanak jól, dicsérjék az Örökkévalót, kik őt keresik éledjen fel szívetek mindétig!
Os humilhados comerão, e ficarão fartos; louvarão ao SENHOR aqueles que o buscam; vosso coração viverá para sempre.
27 Megemlékeznek róla és megtérnek az Örökkévalóhoz mind a föld szélei, és leborulnak előtted mind a nemzetek családjai.
Todos os extremos da terra se lembrarão [disso], e se converterão ao SENHOR; e todas as gerações das nações adorarão diante de ti.
28 Mert az Örökkévalóé a. királyság, s ő uralkodik a nemzeteken.
Porque o reino [pertence] ao SENHOR; e ele governa sobre as nações.
29 Ettek és leborúltak mind a föld kövérjei; előtte letérdelnek mind a porba sülyedők, és a ki lelkét nem tartotta fönn.
Todos os ricos da terra comerão e adorarão, [e] perante o rosto dele se prostrarão todos os que descem ao pó, e [que] não podem manter viva sua alma.
30 Ivadék fogja őt szolgální, elbeszélnek majd az Lrról a nemzedékneh;
A descendência o servirá; ela será contada ao Senhor, para a geração [seguinte].
31 jönnek majd és hirdetik igazságát a születendő népnek, hogy ő cselekedte!
Chegarão, e anunciarão a justiça dele ao povo que nascer, porque ele [assim] fez.
