Zsoltárok 22
1 A karmesternek. A Hajnal szarvasünője azerint. Zsoltár Dávidtól. Istenem, Istenem, miért hagytál el engem, távol vannak segítségemtől kiáltásom szavai?
Ki te tino kaiwhakatangi. Airete Hahara. He himene na Rawiri. E toku Atua, e toku Atua, he aha koe i whakarere ai i ahau? he aha koe i matara atu ai ki te whakaora i ahau i nga kupu hoki o taku hamama?
2 Istenem, nappal hívlak és nem felelsz, s éjjel, és nincs számomra csillapulás.
E toku Atua, e karanga nei ahau i te awatea, heoi kahore koe e rongo, i te po ano kahore ahau e wahangu.
3 Pedig te szent v agy. lakozol Izraél dicsérő dalai közt;
Otiia he tapu koe, kei nga whakamoemiti a Iharaira tou nohoanga.
4 te benned bíztak őseink, bíztak és te kiszabadítottad őket.
I whakawhirinaki o matou matua ki a koe, i whakawhirinaki, a whakaorangia ana e koe.
5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem szégyenültek meg.
I karanga ratou ki a koe, a kua ora; i whakawhirinaki ki a koe, a kihai i whakama.
6 De én féreg vagyok és nem férfi, emberek esúfja a népnek megvetettje.
Ko ahau ia he toke, ehara i te tangata: e tawaia ana e te tangata, e whakahaweatia ana e te iwi.
7 Mind a kik 1átnak, gúnyolódtak rajtam, félrehúzzák az ajkat, fejet ráznak.
Kataina iho ahau e te hunga katoa e kite ana i ahau, ko ana o ratou ngutu, ruru ana o ratou matenga, e ki mai ana,
8 Hárítsd az Örökkévalóra! Majd megszabadítja őt, megmenti, mert kedveli őt.
Tukua atu koe ki a Ihowa, mana ia e whakaora: mana ia e whakaora, e pai ana hoki ia ki a ia.
9 Igen is, te vagy az, a ki anyaméhből kivontál, biztatóm anyámnak emlőin;
Nau ia ahau i whakawhanau mai i roto i te kopu, i mea hoki kia tumanako, i ahau i nga u o toku whaea.
10 te reád vettettem születéstől fogva, anyám méhétől fogva Istenem vagy.
He mea whakarere atu ahau ki runga ki a koe no te kopu mai; ko koe toku Atua no te kopu mai ano o toku whaea.
11 Ne légy távol tőlem, mert közel a szorongatás, mert nincs, a ki segít.
Kei mamao atu i ahau, e tata ana hoki te he, kahore hoki he kaiawhina.
12 Környékeztek engem tulkok, sokan, Básán bikái hekerítottek engem;
He tini nga puru e karapoti nei i ahau: e whakapaea ana ahau e nga mea kaha o Pahana.
13 fölnyitották reám szájuhat, akár széttépő és ordító oroszlán.
E hamama ana o ratou mangai ki ahau, ano he raiona e haehae ana, e hamama ana.
14 Mint a. víz, öntettem ki, szétváltak mind a csontjaim; olyan lett szívem, mint a viasz, elolvadt belsőmben.
Kua ringihia ahau, ano he wai, kua takoki katoa oku iwi; me te ware pi toku ngakau, e rewa ana i waenganui i oku whekau.
15 Kiszáradt mint cserép az erőm, nyelvem oda tapasztva szájkapcsaimhoz: halál porába fektetsz engemet.
Kua maroke toku kaha, ano he maramara rihi, piri tonu toku arero ki oku kauae; kua whakatakotoria ano ahau e koe ki te puehu o te mate.
16 Mert környékeztek engem ebek, gonosztevők hordája körülfogott engem, mint oroszlán, kezeimen és lábaimon;
Kua karapotia nei hoki ahau e te kirehe, kua muia e te whakaminenga o nga tangata hara: kua pokaia e ratou oku ringa me oku waewae.
17 megazámlálhatom mind a csontjaimat: ők tekintenek, néznek reám.
E taea e ahau te tatau oku iwi katoa: e titiro mai ana ratou, e matakitaki ana ki ahau.
18 Szétosztják maguk közt ruháimat, és öltözetemre sorsot vetnek.
E wehewehea ana oku kakahu mo ratou, e maka rota ana mo toku weruweru.
19 Te pedig, Örökkévaló, ne légy távol, én erősségem, segítségemre siess!
Kaua ra ia koe e matara atu, e Ihowa; e toku kaha, hohoro mai hei awhina moku.
20 Mentsd meg a kardtól lelkemet, ebnek hatalmától magános lelkemet.
Whakaorangia toku wairua i te hoari, taku hoki e matenui nei i te kuri.
21 Segíts meg engem oroszlán szájából és rémek szarvaitól – vajha meghallgatnál!
Whakaorangia ahau i te mangai o te raiona: ae, i nga haona o nga kau maka kua whakahokia mai e koe he kupu ki ahau.
22 Hadd beszéljem el nevedet testvéreimnek, gyülekezet közepette dicsérlek téged.
Ka korerotia e ahau tou ingoa ki oku teina, ka whakamoemititia koe e ahau i waenganui i te whakaminenga.
23 Istenfélők ti, dícsérjétek őt, Jákób egész magzatja, tiszteljétek őt és remegjetek tőle, Izraél egész magzatja!
E te hunga e wehi ana ki a Ihowa, whakamoemiti ki a ia; whakakororiatia ia, e te uri katoa o Hakopa, kia wehi hoki ki a ia, e te uri katoa o Iharaira.
24 Mert nem vetette meg és nem utálta meg a nyomorúnak nyomorát és nem rejtette el arczát előle, és mikor fohászhodott hozzá, hallgatott rá.
Kihai hoki ia i whakahawea, kihai i whakarihariha ki te aue o te ngakau mamae; kihai ano i huna i tona mata ki a ia, engari i tana karangatanga ki a ia i whakarongo ia.
25 Tőled való dicsérő dalom nagy gyülekezetben, fogadásaímat megfizetem azok előtt, kik őt félik.
Ko koe taku e whakamoemiti ai i waenganui o te whakaminenga nui, ka whakamana e ahau aku kupu taurangi ki te aroaro o te hunga e wehi ana ki a ia.
26 Egyenek az alázatosak és lakjanak jól, dicsérjék az Örökkévalót, kik őt keresik éledjen fel szívetek mindétig!
Ka kai te hunga mahaki, a ka makona: ka whakamoemiti ki a Ihowa te hunga e rapu ana ki a ia; kia ora tonu o koutou ngakau, ake, ake.
27 Megemlékeznek róla és megtérnek az Örökkévalóhoz mind a föld szélei, és leborulnak előtted mind a nemzetek családjai.
E mahara nga pito katoa o te whenua, a ka tahuri ki a Ihowa: ka koropiko ano nga hapu katoa o nga iwi ki tou aroaro.
28 Mert az Örökkévalóé a. királyság, s ő uralkodik a nemzeteken.
No Ihowa hokite rangatiratanga, ko ia ano te kawana i waenganui o nga iwi.
29 Ettek és leborúltak mind a föld kövérjei; előtte letérdelnek mind a porba sülyedők, és a ki lelkét nem tartotta fönn.
Ka kai, a ka koropiko nga tangata tetere katoa o te whenua: ka tuohu ki tona aroaro te hunga katoa e heke ana ki te puehu; tae no ki te tangata kahore e ora i a ia tona wairua.
30 Ivadék fogja őt szolgální, elbeszélnek majd az Lrról a nemzedékneh;
Tera e mahi tetahi uri ki a ia; ka waiho ki te Ariki hei whakatupuranga.
31 jönnek majd és hirdetik igazságát a születendő népnek, hogy ő cselekedte!
E haere mai ratou, e kauwhau i tona tika ki te iwi e whanau a mua, he meatanga tenei nana.
