Zsoltárok 22
1 A karmesternek. A Hajnal szarvasünője azerint. Zsoltár Dávidtól. Istenem, Istenem, miért hagytál el engem, távol vannak segítségemtől kiáltásom szavai?
Dāvida dziesma. Dziedātāju vadonim pēc: „rīta blāzmas stirna“. Mans Dievs! Mans Dievs! Kāpēc Tu mani esi atstājis? Tu esi tālu no manas palīdzības, no manas kaukšanas vārdiem.
2 Istenem, nappal hívlak és nem felelsz, s éjjel, és nincs számomra csillapulás.
Mans Dievs, es saucu dienā, bet Tu man neatbildi, un nakti es arī klusu neciešu.
3 Pedig te szent v agy. lakozol Izraél dicsérő dalai közt;
Bet Tu esi svēts, dzīvodams starp Israēla slavas dziesmām.
4 te benned bíztak őseink, bíztak és te kiszabadítottad őket.
Uz Tevi mūsu tēvi cerējuši, tie ir cerējuši, un Tu tos esi izglābis.
5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem szégyenültek meg.
Uz Tevi tie saukuši un ir izpestīti, tie cerējuši uz Tevi un nav palikuši kaunā.
6 De én féreg vagyok és nem férfi, emberek esúfja a népnek megvetettje.
Bet es esmu tārps un ne cilvēks, cilvēku apsmiekls un ļaužu nicināts.
7 Mind a kik 1átnak, gúnyolódtak rajtam, félrehúzzák az ajkat, fejet ráznak.
Visi, kas mani redz, mani apmēda, atplēš lūpas un krata galvu sacīdami:
8 Hárítsd az Örökkévalóra! Majd megszabadítja őt, megmenti, mert kedveli őt.
Viņš to Tam Kungam sūdzējis; lai Tas viņu izrauj un viņu izglābj, ja Tam pie viņa ir labs prāts.
9 Igen is, te vagy az, a ki anyaméhből kivontál, biztatóm anyámnak emlőin;
Tomēr Tu tas esi, kas mani izvedis no mātes miesām; Tu man licis paļauties uz Tevi no mātes krūtīm.
10 te reád vettettem születéstől fogva, anyám méhétől fogva Istenem vagy.
Uz Tevi es esmu mests no mātes klēpja, no mātes miesām Tu esi mans Dievs.
11 Ne légy távol tőlem, mert közel a szorongatás, mert nincs, a ki segít.
Neesi tālu no manis, jo bailība ir tuvu, jo palīga nav.
12 Környékeztek engem tulkok, sokan, Básán bikái hekerítottek engem;
Lieli vērši mani apstājuši, trekni buļļi ap mani apmetušies.
13 fölnyitották reám szájuhat, akár széttépő és ordító oroszlán.
Tie atplēš savu rīkli pret mani kā lauva, plezdams un rūkdams.
14 Mint a. víz, öntettem ki, szétváltak mind a csontjaim; olyan lett szívem, mint a viasz, elolvadt belsőmben.
Es esmu izgāzts kā ūdens, visi mani kauli ir izlauzti, mana sirds ir manās miesās kā izkausēts vasks.
15 Kiszáradt mint cserép az erőm, nyelvem oda tapasztva szájkapcsaimhoz: halál porába fektetsz engemet.
Mans spēks ir izkaltis kā poda gabals, un mana mēle līp pie mana zoda, un Tu mani nolieci nāves pīšļos,
16 Mert környékeztek engem ebek, gonosztevők hordája körülfogott engem, mint oroszlán, kezeimen és lábaimon;
Jo suņi mani apstājuši, un ļaundarītāju bars ap mani ir apmeties, tie manas rokas un manas kājas ir izurbuši.
17 megazámlálhatom mind a csontjaimat: ők tekintenek, néznek reám.
Es visus savus kaulus varu skaitīt, bet viņi skatās un lūko uz mani ar prieku.
18 Szétosztják maguk közt ruháimat, és öltözetemre sorsot vetnek.
Tie dala manas drēbes savā starpā un met kauliņus par manu apģērbu.
19 Te pedig, Örökkévaló, ne légy távol, én erősségem, segítségemre siess!
Bet Tu, ak Kungs, neesi tālu, mans stiprums, steidzies man palīgā.
20 Mentsd meg a kardtól lelkemet, ebnek hatalmától magános lelkemet.
Izglāb manu dvēseli no zobena, manu vientuli no suņu varas.
21 Segíts meg engem oroszlán szájából és rémek szarvaitól – vajha meghallgatnál!
Izpestī mani no lauvas rīkles un paklausi mani no vēršu ragiem.
22 Hadd beszéljem el nevedet testvéreimnek, gyülekezet közepette dicsérlek téged.
Es sludināšu Tavu vārdu saviem brāļiem, es Tevi slavēšu draudzes vidū.
23 Istenfélők ti, dícsérjétek őt, Jákób egész magzatja, tiszteljétek őt és remegjetek tőle, Izraél egész magzatja!
Slavējiet To Kungu, jūs, kas Viņu bīstaties, viss Jēkaba dzimums lai Viņu godā, un bīstaties, viss Israēla dzimums.
24 Mert nem vetette meg és nem utálta meg a nyomorúnak nyomorát és nem rejtette el arczát előle, és mikor fohászhodott hozzá, hallgatott rá.
Jo Viņš nav nicinājis nedz apsmējis bēdīga bēdas, nedz no tā apslēpis Savu vaigu, un kad tas Viņu piesauca, tad Viņš paklausīja.
25 Tőled való dicsérő dalom nagy gyülekezetben, fogadásaímat megfizetem azok előtt, kik őt félik.
No Tevis es dziedāšu tai lielā draudzē, es maksāšu savus solījumus to priekšā, kas Viņu bīstas.
26 Egyenek az alázatosak és lakjanak jól, dicsérjék az Örökkévalót, kik őt keresik éledjen fel szívetek mindétig!
Tie bēdīgie ēdīs un būs paēduši, un kas To Kungu meklē, Viņu slavēs; jūsu sirds dzīvos mūžīgi.
27 Megemlékeznek róla és megtérnek az Örökkévalóhoz mind a föld szélei, és leborulnak előtted mind a nemzetek családjai.
Visi zemes gali to pieminēs un atgriezīsies pie Tā Kunga, un visas pagānu tautas klanīsies Viņa priekšā.
28 Mert az Örökkévalóé a. királyság, s ő uralkodik a nemzeteken.
Jo Tam Kungam pieder tā valstība, un Viņš valda pār tām tautām.
29 Ettek és leborúltak mind a föld kövérjei; előtte letérdelnek mind a porba sülyedők, és a ki lelkét nem tartotta fönn.
Visi treknie virs zemes ēdīs un pielūgs, visi, kas pīšļos guļ, klanīsies Viņa priekšā, arī tie, kas nevarēja uzturēt savu dzīvību.
30 Ivadék fogja őt szolgální, elbeszélnek majd az Lrról a nemzedékneh;
Viņam būs dzimums, kas Viņam kalpos, par To Kungu sludinās līdz radu radiem;
31 jönnek majd és hirdetik igazságát a születendő népnek, hogy ő cselekedte!
Nāks un sludinās Viņa taisnību tiem ļaudīm, kas vēl dzims, ka Viņš to ir darījis.
