Zsoltárok 22

1 A karmesternek. A Hajnal szarvasünője azerint. Zsoltár Dávidtól. Istenem, Istenem, miért hagytál el engem, távol vannak segítségemtől kiáltásom szavai?

2 Istenem, nappal hívlak és nem felelsz, s éjjel, és nincs számomra csillapulás.

3 Pedig te szent v agy. lakozol Izraél dicsérő dalai közt;

4 te benned bíztak őseink, bíztak és te kiszabadítottad őket.

5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem szégyenültek meg.

6 De én féreg vagyok és nem férfi, emberek esúfja a népnek megvetettje.

7 Mind a kik 1átnak, gúnyolódtak rajtam, félrehúzzák az ajkat, fejet ráznak.

8 Hárítsd az Örökkévalóra! Majd megszabadítja őt, megmenti, mert kedveli őt.

9 Igen is, te vagy az, a ki anyaméhből kivontál, biztatóm anyámnak emlőin;

10 te reád vettettem születéstől fogva, anyám méhétől fogva Istenem vagy.

11 Ne légy távol tőlem, mert közel a szorongatás, mert nincs, a ki segít.

12 Környékeztek engem tulkok, sokan, Básán bikái hekerítottek engem;

13 fölnyitották reám szájuhat, akár széttépő és ordító oroszlán.

14 Mint a. víz, öntettem ki, szétváltak mind a csontjaim; olyan lett szívem, mint a viasz, elolvadt belsőmben.

15 Kiszáradt mint cserép az erőm, nyelvem oda tapasztva szájkapcsaimhoz: halál porába fektetsz engemet.

16 Mert környékeztek engem ebek, gonosztevők hordája körülfogott engem, mint oroszlán, kezeimen és lábaimon;

17 megazámlálhatom mind a csontjaimat: ők tekintenek, néznek reám.

18 Szétosztják maguk közt ruháimat, és öltözetemre sorsot vetnek.

19 Te pedig, Örökkévaló, ne légy távol, én erősségem, segítségemre siess!

20 Mentsd meg a kardtól lelkemet, ebnek hatalmától magános lelkemet.

21 Segíts meg engem oroszlán szájából és rémek szarvaitól – vajha meghallgatnál!

22 Hadd beszéljem el nevedet testvéreimnek, gyülekezet közepette dicsérlek téged.

23 Istenfélők ti, dícsérjétek őt, Jákób egész magzatja, tiszteljétek őt és remegjetek tőle, Izraél egész magzatja!

24 Mert nem vetette meg és nem utálta meg a nyomorúnak nyomorát és nem rejtette el arczát előle, és mikor fohászhodott hozzá, hallgatott rá.

25 Tőled való dicsérő dalom nagy gyülekezetben, fogadásaímat megfizetem azok előtt, kik őt félik.

26 Egyenek az alázatosak és lakjanak jól, dicsérjék az Örökkévalót, kik őt keresik éledjen fel szívetek mindétig!

27 Megemlékeznek róla és megtérnek az Örökkévalóhoz mind a föld szélei, és leborulnak előtted mind a nemzetek családjai.

28 Mert az Örökkévalóé a. királyság, s ő uralkodik a nemzeteken.

29 Ettek és leborúltak mind a föld kövérjei; előtte letérdelnek mind a porba sülyedők, és a ki lelkét nem tartotta fönn.

30 Ivadék fogja őt szolgální, elbeszélnek majd az Lrról a nemzedékneh;

31 jönnek majd és hirdetik igazságát a születendő népnek, hogy ő cselekedte!