< Zsoltárok 22 >

1 A karmesternek. A Hajnal szarvasünője azerint. Zsoltár Dávidtól. Istenem, Istenem, miért hagytál el engem, távol vannak segítségemtől kiáltásom szavai?
Salmo di Davide, [dato] al Capo de' Musici, sopra Aielet-hassahar DIO mio, Dio mio, perchè mi hai lasciato? [Perchè stai] lontano dalla mia salute, [e dalle] parole del mio ruggire?
2 Istenem, nappal hívlak és nem felelsz, s éjjel, és nincs számomra csillapulás.
O Dio mio, io grido di giorno, e tu non rispondi; Di notte ancora, e non ho posa alcuna.
3 Pedig te szent v agy. lakozol Izraél dicsérő dalai közt;
E pur tu [sei] il Santo, Il Permanente, le lodi d'Israele.
4 te benned bíztak őseink, bíztak és te kiszabadítottad őket.
I nostri padri si son confidati in te; Si son confidati [in te], e tu li hai liberati.
5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem szégyenültek meg.
Gridarono a te, e furon liberati; In te si confidarono, e non furon confusi.
6 De én féreg vagyok és nem férfi, emberek esúfja a népnek megvetettje.
Ma io [sono] un verme, e non un uomo; Il vituperio degli uomini, e lo sprezzato fra il popolo.
7 Mind a kik 1átnak, gúnyolódtak rajtam, félrehúzzák az ajkat, fejet ráznak.
Chiunque mi vede, si beffa di me, [Mi] stende il labbro, [e] scuote il capo;
8 Hárítsd az Örökkévalóra! Majd megszabadítja őt, megmenti, mert kedveli őt.
[Dicendo: ] Egli si rimette nel Signore; liberilo dunque; Riscuotalo, poichè egli lo gradisce.
9 Igen is, te vagy az, a ki anyaméhből kivontál, biztatóm anyámnak emlőin;
Certo, tu [sei quel] che mi hai tratto fuor del seno; Tu mi hai affidato [da che io era] alle mammelle di mia madre.
10 te reád vettettem születéstől fogva, anyám méhétől fogva Istenem vagy.
Io fui gettato sopra te dalla matrice; Tu [sei] il mio Dio fin dal seno di mia madre.
11 Ne légy távol tőlem, mert közel a szorongatás, mert nincs, a ki segít.
Non allontanarti da me; perciocchè l'angoscia [è] vicina, E non [vi è] alcuno che [mi] aiuti.
12 Környékeztek engem tulkok, sokan, Básán bikái hekerítottek engem;
Grandi tori mi hanno circondato; Possenti tori di Basan mi hanno intorniato;
13 fölnyitották reám szájuhat, akár széttépő és ordító oroszlán.
Hanno aperta la lor gola contro a me, [Come] un leone rapace e ruggente.
14 Mint a. víz, öntettem ki, szétváltak mind a csontjaim; olyan lett szívem, mint a viasz, elolvadt belsőmben.
Io mi scolo come acqua, E tutte le mie ossa si scommettono; Il mio cuore è come cera, [E] si strugge nel mezzo delle mie interiora.
15 Kiszáradt mint cserép az erőm, nyelvem oda tapasztva szájkapcsaimhoz: halál porába fektetsz engemet.
Il mio vigore è asciutto come un testo, E la mia lingua è attaccata alla mia gola; Tu mi hai posto nella polvere della morte.
16 Mert környékeztek engem ebek, gonosztevők hordája körülfogott engem, mint oroszlán, kezeimen és lábaimon;
Perciocchè cani mi hanno circondato; Uno stuolo di maligni mi ha intorniato; Essi mi hanno forate le mani ed i piedi.
17 megazámlálhatom mind a csontjaimat: ők tekintenek, néznek reám.
Io posso contar tutte le mie ossa; Essi mi riguardano, [e] mi considerano.
18 Szétosztják maguk közt ruháimat, és öltözetemre sorsot vetnek.
Si spartiscono fra loro i miei vestimenti, E tranno la sorte sopra la mia vesta.
19 Te pedig, Örökkévaló, ne légy távol, én erősségem, segítségemre siess!
Tu dunque, Signore, non allontanarti; [Tu che sei la] mia forza, affrettati a soccorrermi.
20 Mentsd meg a kardtól lelkemet, ebnek hatalmától magános lelkemet.
Riscuoti l'anima mia dalla spada, L'unica mia dalla branca del cane.
21 Segíts meg engem oroszlán szájából és rémek szarvaitól – vajha meghallgatnál!
Salvami dalla gola del leone, Ed esaudiscimi, [liberandomi] dalle corna de' liocorni.
22 Hadd beszéljem el nevedet testvéreimnek, gyülekezet közepette dicsérlek téged.
Io racconterò il tuo Nome a' miei fratelli; Io ti loderò in mezzo della raunanza.
23 Istenfélők ti, dícsérjétek őt, Jákób egész magzatja, tiszteljétek őt és remegjetek tőle, Izraél egész magzatja!
[Voi] che temete il Signore, lodatelo; Glorificatelo [voi], tutta la progenie di Giacobbe; E [voi] tutta la generazione d'Israele, abbiate timor di lui.
24 Mert nem vetette meg és nem utálta meg a nyomorúnak nyomorát és nem rejtette el arczát előle, és mikor fohászhodott hozzá, hallgatott rá.
Perciocchè egli non ha sprezzata, nè disdegnata l'afflizione dell'afflitto; E non ha nascosta la sua faccia da lui; E quando ha gridato a lui, l'ha esaudito.
25 Tőled való dicsérő dalom nagy gyülekezetben, fogadásaímat megfizetem azok előtt, kik őt félik.
Da te [io ho] l'argomento della mia lode in grande raunanza; Io adempirò i miei voti in presenza di quelli che ti temono.
26 Egyenek az alázatosak és lakjanak jól, dicsérjék az Örökkévalót, kik őt keresik éledjen fel szívetek mindétig!
I mansueti mangeranno, e saranno saziati; Que' che cercano il Signore lo loderanno; Il vostro cuore viverà in perpetuo.
27 Megemlékeznek róla és megtérnek az Örökkévalóhoz mind a föld szélei, és leborulnak előtted mind a nemzetek családjai.
Tutte le estremità della terra ne avranno memoria, E si convertiranno al Signore; E tutte le nazioni delle genti adoreranno nel suo cospetto.
28 Mert az Örökkévalóé a. királyság, s ő uralkodik a nemzeteken.
Perciocchè al Signore [appartiene] il regno; Ed [egli è quel] che signoreggia sopra le genti.
29 Ettek és leborúltak mind a föld kövérjei; előtte letérdelnek mind a porba sülyedők, és a ki lelkét nem tartotta fönn.
Tutti i grassi della terra mangeranno ed adoreranno; [Parimente] tutti quelli che scendono nella polvere, E che non possono mantenersi in vita, s'inchineranno davanti a lui.
30 Ivadék fogja őt szolgální, elbeszélnek majd az Lrról a nemzedékneh;
La [lor] posterità gli servirà; Ella sarà annoverata per generazione al Signore.
31 jönnek majd és hirdetik igazságát a születendő népnek, hogy ő cselekedte!
Essi verranno, ed annunzieranno la sua giustizia; [Ed] alla gente che ha da nascere ciò ch'egli avrà operato.

< Zsoltárok 22 >