Zsoltárok 22
1 A karmesternek. A Hajnal szarvasünője azerint. Zsoltár Dávidtól. Istenem, Istenem, miért hagytál el engem, távol vannak segítségemtől kiáltásom szavai?
Al maestro del coro. Sull'aria: «Cerva dell'aurora». Salmo. Di Davide. «Dio mio, Dio mio, perché mi hai abbandonato? Tu sei lontano dalla mia salvezza»: sono le parole del mio lamento.
2 Istenem, nappal hívlak és nem felelsz, s éjjel, és nincs számomra csillapulás.
Dio mio, invoco di giorno e non rispondi, grido di notte e non trovo riposo.
3 Pedig te szent v agy. lakozol Izraél dicsérő dalai közt;
Eppure tu abiti la santa dimora, tu, lode di Israele.
4 te benned bíztak őseink, bíztak és te kiszabadítottad őket.
In te hanno sperato i nostri padri, hanno sperato e tu li hai liberati;
5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem szégyenültek meg.
a te gridarono e furono salvati, sperando in te non rimasero delusi.
6 De én féreg vagyok és nem férfi, emberek esúfja a népnek megvetettje.
Ma io sono verme, non uomo, infamia degli uomini, rifiuto del mio popolo.
7 Mind a kik 1átnak, gúnyolódtak rajtam, félrehúzzák az ajkat, fejet ráznak.
Mi scherniscono quelli che mi vedono, storcono le labbra, scuotono il capo:
8 Hárítsd az Örökkévalóra! Majd megszabadítja őt, megmenti, mert kedveli őt.
«Si è affidato al Signore, lui lo scampi; lo liberi, se è suo amico».
9 Igen is, te vagy az, a ki anyaméhből kivontál, biztatóm anyámnak emlőin;
Sei tu che mi hai tratto dal grembo, mi hai fatto riposare sul petto di mia madre.
10 te reád vettettem születéstől fogva, anyám méhétől fogva Istenem vagy.
Al mio nascere tu mi hai raccolto, dal grembo di mia madre sei tu il mio Dio.
11 Ne légy távol tőlem, mert közel a szorongatás, mert nincs, a ki segít.
Da me non stare lontano, poiché l'angoscia è vicina e nessuno mi aiuta.
12 Környékeztek engem tulkok, sokan, Básán bikái hekerítottek engem;
Mi circondano tori numerosi, mi assediano tori di Basan.
13 fölnyitották reám szájuhat, akár széttépő és ordító oroszlán.
Spalancano contro di me la loro bocca come leone che sbrana e ruggisce.
14 Mint a. víz, öntettem ki, szétváltak mind a csontjaim; olyan lett szívem, mint a viasz, elolvadt belsőmben.
Come acqua sono versato, sono slogate tutte le mie ossa. Il mio cuore è come cera, si fonde in mezzo alle mie viscere.
15 Kiszáradt mint cserép az erőm, nyelvem oda tapasztva szájkapcsaimhoz: halál porába fektetsz engemet.
E' arido come un coccio il mio palato, la mia lingua si è incollata alla gola, su polvere di morte mi hai deposto.
16 Mert környékeztek engem ebek, gonosztevők hordája körülfogott engem, mint oroszlán, kezeimen és lábaimon;
Un branco di cani mi circonda, mi assedia una banda di malvagi; hanno forato le mie mani e i miei piedi,
17 megazámlálhatom mind a csontjaimat: ők tekintenek, néznek reám.
posso contare tutte le mie ossa. Essi mi guardano, mi osservano:
18 Szétosztják maguk közt ruháimat, és öltözetemre sorsot vetnek.
si dividono le mie vesti, sul mio vestito gettano la sorte.
19 Te pedig, Örökkévaló, ne légy távol, én erősségem, segítségemre siess!
Ma tu, Signore, non stare lontano, mia forza, accorri in mio aiuto.
20 Mentsd meg a kardtól lelkemet, ebnek hatalmától magános lelkemet.
Scampami dalla spada, dalle unghie del cane la mia vita.
21 Segíts meg engem oroszlán szájából és rémek szarvaitól – vajha meghallgatnál!
Salvami dalla bocca del leone e dalle corna dei bufali.
22 Hadd beszéljem el nevedet testvéreimnek, gyülekezet közepette dicsérlek téged.
Annunzierò il tuo nome ai miei fratelli, ti loderò in mezzo all'assemblea.
23 Istenfélők ti, dícsérjétek őt, Jákób egész magzatja, tiszteljétek őt és remegjetek tőle, Izraél egész magzatja!
Lodate il Signore, voi che lo temete, gli dia gloria la stirpe di Giacobbe, lo tema tutta la stirpe di Israele;
24 Mert nem vetette meg és nem utálta meg a nyomorúnak nyomorát és nem rejtette el arczát előle, és mikor fohászhodott hozzá, hallgatott rá.
perché egli non ha disprezzato né sdegnato l'afflizione del misero, non gli ha nascosto il suo volto, ma, al suo grido d'aiuto, lo ha esaudito.
25 Tőled való dicsérő dalom nagy gyülekezetben, fogadásaímat megfizetem azok előtt, kik őt félik.
Sei tu la mia lode nella grande assemblea, scioglierò i miei voti davanti ai suoi fedeli.
26 Egyenek az alázatosak és lakjanak jól, dicsérjék az Örökkévalót, kik őt keresik éledjen fel szívetek mindétig!
I poveri mangeranno e saranno saziati, loderanno il Signore quanti lo cercano: «Viva il loro cuore per sempre».
27 Megemlékeznek róla és megtérnek az Örökkévalóhoz mind a föld szélei, és leborulnak előtted mind a nemzetek családjai.
Ricorderanno e torneranno al Signore tutti i confini della terra, si prostreranno davanti a lui tutte le famiglie dei popoli.
28 Mert az Örökkévalóé a. királyság, s ő uralkodik a nemzeteken.
Poiché il regno è del Signore, egli domina su tutte le nazioni.
29 Ettek és leborúltak mind a föld kövérjei; előtte letérdelnek mind a porba sülyedők, és a ki lelkét nem tartotta fönn.
A lui solo si prostreranno quanti dormono sotto terra, davanti a lui si curveranno quanti discendono nella polvere. E io vivrò per lui,
30 Ivadék fogja őt szolgální, elbeszélnek majd az Lrról a nemzedékneh;
lo servirà la mia discendenza. Si parlerà del Signore alla generazione che viene;
31 jönnek majd és hirdetik igazságát a születendő népnek, hogy ő cselekedte!
annunzieranno la sua giustizia; al popolo che nascerà diranno: «Ecco l'opera del Signore!».
