Zsoltárok 22
1 A karmesternek. A Hajnal szarvasünője azerint. Zsoltár Dávidtól. Istenem, Istenem, miért hagytál el engem, távol vannak segítségemtől kiáltásom szavai?
Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
2 Istenem, nappal hívlak és nem felelsz, s éjjel, és nincs számomra csillapulás.
Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
3 Pedig te szent v agy. lakozol Izraél dicsérő dalai közt;
Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
4 te benned bíztak őseink, bíztak és te kiszabadítottad őket.
Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem szégyenültek meg.
Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
6 De én féreg vagyok és nem férfi, emberek esúfja a népnek megvetettje.
De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
7 Mind a kik 1átnak, gúnyolódtak rajtam, félrehúzzák az ajkat, fejet ráznak.
A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
8 Hárítsd az Örökkévalóra! Majd megszabadítja őt, megmenti, mert kedveli őt.
Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
9 Igen is, te vagy az, a ki anyaméhből kivontál, biztatóm anyámnak emlőin;
Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
10 te reád vettettem születéstől fogva, anyám méhétől fogva Istenem vagy.
Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
11 Ne légy távol tőlem, mert közel a szorongatás, mert nincs, a ki segít.
Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
12 Környékeztek engem tulkok, sokan, Básán bikái hekerítottek engem;
Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
13 fölnyitották reám szájuhat, akár széttépő és ordító oroszlán.
Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
14 Mint a. víz, öntettem ki, szétváltak mind a csontjaim; olyan lett szívem, mint a viasz, elolvadt belsőmben.
Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
15 Kiszáradt mint cserép az erőm, nyelvem oda tapasztva szájkapcsaimhoz: halál porába fektetsz engemet.
Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
16 Mert környékeztek engem ebek, gonosztevők hordája körülfogott engem, mint oroszlán, kezeimen és lábaimon;
Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
17 megazámlálhatom mind a csontjaimat: ők tekintenek, néznek reám.
Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
18 Szétosztják maguk közt ruháimat, és öltözetemre sorsot vetnek.
Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
19 Te pedig, Örökkévaló, ne légy távol, én erősségem, segítségemre siess!
De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
20 Mentsd meg a kardtól lelkemet, ebnek hatalmától magános lelkemet.
Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
21 Segíts meg engem oroszlán szájából és rémek szarvaitól – vajha meghallgatnál!
Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
22 Hadd beszéljem el nevedet testvéreimnek, gyülekezet közepette dicsérlek téged.
Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
23 Istenfélők ti, dícsérjétek őt, Jákób egész magzatja, tiszteljétek őt és remegjetek tőle, Izraél egész magzatja!
Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
24 Mert nem vetette meg és nem utálta meg a nyomorúnak nyomorát és nem rejtette el arczát előle, és mikor fohászhodott hozzá, hallgatott rá.
Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
25 Tőled való dicsérő dalom nagy gyülekezetben, fogadásaímat megfizetem azok előtt, kik őt félik.
Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.
26 Egyenek az alázatosak és lakjanak jól, dicsérjék az Örökkévalót, kik őt keresik éledjen fel szívetek mindétig!
Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
27 Megemlékeznek róla és megtérnek az Örökkévalóhoz mind a föld szélei, és leborulnak előtted mind a nemzetek családjai.
Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
28 Mert az Örökkévalóé a. királyság, s ő uralkodik a nemzeteken.
Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
29 Ettek és leborúltak mind a föld kövérjei; előtte letérdelnek mind a porba sülyedők, és a ki lelkét nem tartotta fönn.
Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
30 Ivadék fogja őt szolgální, elbeszélnek majd az Lrról a nemzedékneh;
Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
31 jönnek majd és hirdetik igazságát a születendő népnek, hogy ő cselekedte!
Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!
