Zsoltárok 22
1 A karmesternek. A Hajnal szarvasünője azerint. Zsoltár Dávidtól. Istenem, Istenem, miért hagytál el engem, távol vannak segítségemtől kiáltásom szavai?
Dem Vorsänger. Auf «Hindin der Morgenröte». Ein Psalm Davids. Mein Gott, mein Gott, warum hast du mich verlassen? Du bist weit entfernt davon, mir zu helfen, zu hören auf die Worte meiner Klage!
2 Istenem, nappal hívlak és nem felelsz, s éjjel, és nincs számomra csillapulás.
Mein Gott, ich rufe bei Tage, und du antwortest nicht, und auch des Nachts habe ich keine Ruhe.
3 Pedig te szent v agy. lakozol Izraél dicsérő dalai közt;
Aber du, der Heilige, bleibst Israels Lobgesang!
4 te benned bíztak őseink, bíztak és te kiszabadítottad őket.
Auf dich haben unsre Väter vertraut, sie vertrauten auf dich, und du errettetest sie.
5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem szégyenültek meg.
Zu dir riefen sie und entkamen, auf dich vertrauten sie und wurden nicht zuschanden.
6 De én féreg vagyok és nem férfi, emberek esúfja a népnek megvetettje.
Ich aber bin ein Wurm und kein Mensch, ein Spott der Leute und verachtet vom Volk.
7 Mind a kik 1átnak, gúnyolódtak rajtam, félrehúzzák az ajkat, fejet ráznak.
Alle, die mich sehen, spotten meiner; sie sperren das Maul auf und schütteln den Kopf:
8 Hárítsd az Örökkévalóra! Majd megszabadítja őt, megmenti, mert kedveli őt.
«Er klage es dem HERRN, der möge ihn befreien; der soll ihn retten, er gefällt ihm ja!»
9 Igen is, te vagy az, a ki anyaméhből kivontál, biztatóm anyámnak emlőin;
Ja, du warst meine Stütze von Mutterleib an, meine Zuversicht schon an meiner Mutter Brust.
10 te reád vettettem születéstől fogva, anyám méhétől fogva Istenem vagy.
Auf dich war ich geworfen von Mutterschoß an, vom Leibe meiner Mutter her bist du mein Gott gewesen.
11 Ne légy távol tőlem, mert közel a szorongatás, mert nincs, a ki segít.
Sei nicht fern von mir! Denn Not ist nahe, und kein Retter ist da.
12 Környékeztek engem tulkok, sokan, Básán bikái hekerítottek engem;
Es umringen mich große Stiere, mächtige Ochsen von Basan umzingeln mich;
13 fölnyitották reám szájuhat, akár széttépő és ordító oroszlán.
sie sperren ihr Maul gegen mich auf, wie ein reißender und brüllender Löwe.
14 Mint a. víz, öntettem ki, szétváltak mind a csontjaim; olyan lett szívem, mint a viasz, elolvadt belsőmben.
Ich bin ausgeschüttet wie Wasser, und alle meine Glieder sind ausgerenkt. Mein Herz ist geworden wie Wachs, zerschmolzen in meinem Innern.
15 Kiszáradt mint cserép az erőm, nyelvem oda tapasztva szájkapcsaimhoz: halál porába fektetsz engemet.
Meine Kraft ist vertrocknet wie eine Scherbe, und meine Zunge klebt an meinem Gaumen, und du legst mich in des Todes Staub.
16 Mert környékeztek engem ebek, gonosztevők hordája körülfogott engem, mint oroszlán, kezeimen és lábaimon;
Denn Hunde umringen mich, eine Rotte von Übeltätern schließt mich ein; sie haben meine Hände und Füße durchgraben.
17 megazámlálhatom mind a csontjaimat: ők tekintenek, néznek reám.
Ich kann alle meine Gebeine zählen; sie schauen her und sehen mich schadenfroh an.
18 Szétosztják maguk közt ruháimat, és öltözetemre sorsot vetnek.
Sie teilen meine Kleider unter sich und werfen das Los um mein Gewand!
19 Te pedig, Örökkévaló, ne légy távol, én erősségem, segítségemre siess!
Du aber, o HERR, sei nicht fern; o meine Stärke, eile mir zu Hilfe!
20 Mentsd meg a kardtól lelkemet, ebnek hatalmától magános lelkemet.
Errette meine Seele von dem Schwert, mich Einsamen von der Gewalt der Hunde!
21 Segíts meg engem oroszlán szájából és rémek szarvaitól – vajha meghallgatnál!
Errette mich aus dem Rachen des Löwen! Ja, von den Hörnern der Büffel hast du mich erhört!
22 Hadd beszéljem el nevedet testvéreimnek, gyülekezet közepette dicsérlek téged.
So will ich deinen Ruhm erzählen meinen Brüdern, inmitten der Gemeinde will ich dich preisen!
23 Istenfélők ti, dícsérjétek őt, Jákób egész magzatja, tiszteljétek őt és remegjetek tőle, Izraél egész magzatja!
Die ihr den HERRN fürchtet, lobet ihn! Ihr alle vom Samen Jakobs, ehret ihn; und scheue dich vor ihm, du ganzer Same Israels!
24 Mert nem vetette meg és nem utálta meg a nyomorúnak nyomorát és nem rejtette el arczát előle, és mikor fohászhodott hozzá, hallgatott rá.
Denn er hat nicht verachtet noch verabscheut das Elend des Armen und hat sein Angesicht nicht vor ihm verborgen, und da er zu ihm schrie, erhörte er ihn.
25 Tőled való dicsérő dalom nagy gyülekezetben, fogadásaímat megfizetem azok előtt, kik őt félik.
Von dir handle mein Loblied in der großen Gemeinde; ich will meine Gelübde bezahlen vor denen, die ihn fürchten!
26 Egyenek az alázatosak és lakjanak jól, dicsérjék az Örökkévalót, kik őt keresik éledjen fel szívetek mindétig!
Die Elenden sollen essen und satt werden; die den HERRN suchen, werden ihn preisen; euer Herz soll ewiglich leben!
27 Megemlékeznek róla és megtérnek az Örökkévalóhoz mind a föld szélei, és leborulnak előtted mind a nemzetek családjai.
Es werden daran gedenken und sich zum HERRN bekehren alle Enden der Erde, und vor dir werden anbeten alle Geschlechter der Heiden.
28 Mert az Örökkévalóé a. királyság, s ő uralkodik a nemzeteken.
Denn das Königreich gehört dem HERRN, und er ist Herrscher über die Nationen.
29 Ettek és leborúltak mind a föld kövérjei; előtte letérdelnek mind a porba sülyedők, és a ki lelkét nem tartotta fönn.
Es werden essen und anbeten alle Großen der Erde; vor ihm werden ihre Knie beugen alle, die in den Staub hinabfahren, und wer seine Seele nicht lebendig erhalten kann.
30 Ivadék fogja őt szolgální, elbeszélnek majd az Lrról a nemzedékneh;
Ein Same wird ihm dienen, wird dem HERRN als Geschlecht zugezählt werden.
31 jönnek majd és hirdetik igazságát a születendő népnek, hogy ő cselekedte!
Sie werden kommen und seine Gerechtigkeit predigen dem Volk, das geboren wird, daß er es vollbracht hat.
