Zsoltárok 22
1 A karmesternek. A Hajnal szarvasünője azerint. Zsoltár Dávidtól. Istenem, Istenem, miért hagytál el engem, távol vannak segítségemtől kiáltásom szavai?
Ein Psalm Davids, vorzusingen, von der Hindin, die frühe gejagt wird. Mein Gott, mein Gott, warum hast du mich verlassen? Ich heule, aber meine Hilfe ist ferne.
2 Istenem, nappal hívlak és nem felelsz, s éjjel, és nincs számomra csillapulás.
Mein Gott, des Tages rufe ich, so antwortest du nicht; und des Nachts schweige ich auch nicht.
3 Pedig te szent v agy. lakozol Izraél dicsérő dalai közt;
Aber du bist heilig, der du wohnest unter dem Lob Israels.
4 te benned bíztak őseink, bíztak és te kiszabadítottad őket.
Unsere Väter hofften auf dich, und da sie hofften, halfest du ihnen aus.
5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem szégyenültek meg.
Zu dir schrieen sie und wurden errettet; sie hofften auf dich und nicht zuschanden.
6 De én féreg vagyok és nem férfi, emberek esúfja a népnek megvetettje.
Ich aber bin ein Wurm und kein Mensch, ein Spott der Leute und Verachtung des Volks.
7 Mind a kik 1átnak, gúnyolódtak rajtam, félrehúzzák az ajkat, fejet ráznak.
Alle, die mich sehen, spotten mein, sperren das Maul auf und schütteln den Kopf
8 Hárítsd az Örökkévalóra! Majd megszabadítja őt, megmenti, mert kedveli őt.
Er klage es dem HERRN, der helfe ihm aus und errette ihn, hat er Lust zu ihm!
9 Igen is, te vagy az, a ki anyaméhből kivontál, biztatóm anyámnak emlőin;
Denn du hast mich aus meiner Mutter Leibe gezogen; du warest meine Zuversicht, da ich, noch an meiner Mutter Brüsten war.
10 te reád vettettem születéstől fogva, anyám méhétől fogva Istenem vagy.
Auf dich bin ich geworfen aus Mutterleibe; du bist mein Gott von meiner Mutter Leib an.
11 Ne légy távol tőlem, mert közel a szorongatás, mert nincs, a ki segít.
Sei nicht ferne von mir, denn Angst ist nahe; denn es ist hie kein Helfer.
12 Környékeztek engem tulkok, sokan, Básán bikái hekerítottek engem;
Große Farren haben mich umgeben, fette Ochsen haben mich umringet;
13 fölnyitották reám szájuhat, akár széttépő és ordító oroszlán.
ihren Rachen sperren sie auf wider mich wie ein brüllender und reißender Löwe.
14 Mint a. víz, öntettem ki, szétváltak mind a csontjaim; olyan lett szívem, mint a viasz, elolvadt belsőmben.
Ich bin ausgeschüttet wie Wasser; alle meine Gebeine haben sich zertrennet; mein Herz ist in meinem Leibe wie zerschmolzen Wachs.
15 Kiszáradt mint cserép az erőm, nyelvem oda tapasztva szájkapcsaimhoz: halál porába fektetsz engemet.
Meine Kräfte sind vertrocknet wie ein Scherben, und meine Zunge klebet an meinem Gaumen; und du legest mich in des Todes Staub.
16 Mert környékeztek engem ebek, gonosztevők hordája körülfogott engem, mint oroszlán, kezeimen és lábaimon;
Denn Hunde haben mich umgeben, und der Bösen Rotte hat sich um mich gemacht; sie haben meine Hände und Füße durchgraben.
17 megazámlálhatom mind a csontjaimat: ők tekintenek, néznek reám.
Ich möchte alle meine Beine zählen. Sie aber schauen und sehen ihre Lust an mir.
18 Szétosztják maguk közt ruháimat, és öltözetemre sorsot vetnek.
Sie teilen meine Kleider unter sich und werfen das Los um mein Gewand.
19 Te pedig, Örökkévaló, ne légy távol, én erősségem, segítségemre siess!
Aber du, HERR, sei nicht ferne; meine Stärke, eile, mir zu helfen!
20 Mentsd meg a kardtól lelkemet, ebnek hatalmától magános lelkemet.
Errette meine Seele vom Schwert, meine Einsame von den Hunden!
21 Segíts meg engem oroszlán szájából és rémek szarvaitól – vajha meghallgatnál!
Hilf mir aus dem Rachen des Löwen und errette mich von den Einhörnern.
22 Hadd beszéljem el nevedet testvéreimnek, gyülekezet közepette dicsérlek téged.
Ich will deinen Namen predigen meinen Brüdern, ich will dich in der Gemeine rühmen.
23 Istenfélők ti, dícsérjétek őt, Jákób egész magzatja, tiszteljétek őt és remegjetek tőle, Izraél egész magzatja!
Rühmet den HERRN, die ihr ihn fürchtet; es ehre ihn aller Same Jakobs, und vor ihm scheue sich aller Same Israels!
24 Mert nem vetette meg és nem utálta meg a nyomorúnak nyomorát és nem rejtette el arczát előle, és mikor fohászhodott hozzá, hallgatott rá.
Denn er hat nicht verachtet noch verschmähet das Elend des Armen und sein Antlitz vor ihm nicht verborgen, und da er zu ihm schrie hörete er's.
25 Tőled való dicsérő dalom nagy gyülekezetben, fogadásaímat megfizetem azok előtt, kik őt félik.
Dich will ich preisen in der großen Gemeine; ich will meine Gelübde bezahlen vor denen, die ihn fürchten.
26 Egyenek az alázatosak és lakjanak jól, dicsérjék az Örökkévalót, kik őt keresik éledjen fel szívetek mindétig!
Die Elenden sollen essen, daß sie satt werden, und die nach dem HERRN fragen, werden ihn preisen; euer Herz soll ewiglich leben.
27 Megemlékeznek róla és megtérnek az Örökkévalóhoz mind a föld szélei, és leborulnak előtted mind a nemzetek családjai.
Es werde gedacht aller Welt Ende, daß sie sich zum HERRN bekehren, und vor ihm anbeten alle Geschlechter der Heiden.
28 Mert az Örökkévalóé a. királyság, s ő uralkodik a nemzeteken.
Denn der HERR hat ein Reich, und er herrschet unter den Heiden.
29 Ettek és leborúltak mind a föld kövérjei; előtte letérdelnek mind a porba sülyedők, és a ki lelkét nem tartotta fönn.
Alle Fetten auf Erden werden essen und anbeten; vor ihm werden Kniee beugen alle, die im Staube liegen, und die, so kümmerlich leben.
30 Ivadék fogja őt szolgální, elbeszélnek majd az Lrról a nemzedékneh;
Er wird einen Samen haben, der ihm dienet; vom HERRN wird man verkündigen zu Kindeskind.
31 jönnek majd és hirdetik igazságát a születendő népnek, hogy ő cselekedte!
