Zsoltárok 22
1 A karmesternek. A Hajnal szarvasünője azerint. Zsoltár Dávidtól. Istenem, Istenem, miért hagytál el engem, távol vannak segítségemtől kiáltásom szavai?
Dem Vorsänger, nach: “Hindin der Morgenröte”. Ein Psalm von David. Mein Gott, mein Gott, warum hast du mich verlassen, bist fern von meiner Rettung, den Worten meines Gestöhns?
2 Istenem, nappal hívlak és nem felelsz, s éjjel, és nincs számomra csillapulás.
Mein Gott! Ich rufe des Tages, und du antwortest nicht; und des Nachts, und mir wird keine Ruhe.
3 Pedig te szent v agy. lakozol Izraél dicsérő dalai közt;
Doch du bist heilig, der du wohnst unter den Lobgesängen Israels.
4 te benned bíztak őseink, bíztak és te kiszabadítottad őket.
Auf dich vertrauten unsere Väter; sie vertrauten, und du errettetest sie.
5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem szégyenültek meg.
Zu dir schrieen sie und wurden errettet; sie vertrauten auf dich und wurden nicht beschämt.
6 De én féreg vagyok és nem férfi, emberek esúfja a népnek megvetettje.
Ich aber bin ein Wurm und kein Mann, der Menschen Hohn und der vom Volke Verachtete.
7 Mind a kik 1átnak, gúnyolódtak rajtam, félrehúzzák az ajkat, fejet ráznak.
Alle, die mich sehen, spotten meiner; sie reißen die Lippen auf, schütteln den Kopf:
8 Hárítsd az Örökkévalóra! Majd megszabadítja őt, megmenti, mert kedveli őt.
“Er vertraut auf Jehova! Der errette ihn, befreie ihn, weil er Lust an ihm hat!”
9 Igen is, te vagy az, a ki anyaméhből kivontál, biztatóm anyámnak emlőin;
Doch du bist es, der mich aus dem Mutterleibe gezogen hat, der mich vertrauen ließ an meiner Mutter Brüsten.
10 te reád vettettem születéstől fogva, anyám méhétől fogva Istenem vagy.
Auf dich bin ich geworfen von Mutterschoße an, von meiner Mutter Leibe an bist du mein Gott.
11 Ne légy távol tőlem, mert közel a szorongatás, mert nincs, a ki segít.
Sei nicht fern von mir! Denn Drangsal ist nahe, denn kein Helfer ist da.
12 Környékeztek engem tulkok, sokan, Básán bikái hekerítottek engem;
Viele Farren haben mich umgeben, Stiere von Basan mich umringt;
13 fölnyitották reám szájuhat, akár széttépő és ordító oroszlán.
sie haben ihr Maul wider mich aufgesperrt, gleich einem reißenden und brüllenden Löwen.
14 Mint a. víz, öntettem ki, szétváltak mind a csontjaim; olyan lett szívem, mint a viasz, elolvadt belsőmben.
Wie Wasser bin ich hingeschüttet, und alle meine Gebeine haben sich zertrennt; wie Wachs ist geworden mein Herz, es ist zerschmolzen inmitten meiner Eingeweide.
15 Kiszáradt mint cserép az erőm, nyelvem oda tapasztva szájkapcsaimhoz: halál porába fektetsz engemet.
Meine Kraft ist vertrocknet wie ein Scherben, und meine Zunge klebt an meinem Gaumen; und in den Staub des Todes legst du mich.
16 Mert környékeztek engem ebek, gonosztevők hordája körülfogott engem, mint oroszlán, kezeimen és lábaimon;
Denn Hunde haben mich umgeben, eine Rotte von Übeltätern hat mich umzingelt. Sie haben meine Hände und meine Füße durchgraben;
17 megazámlálhatom mind a csontjaimat: ők tekintenek, néznek reám.
alle meine Gebeine könnte ich zählen. Sie schauen und sehen mich an;
18 Szétosztják maguk közt ruháimat, és öltözetemre sorsot vetnek.
Sie teilen meine Kleider unter sich, und über mein Gewand werfen sie das Los.
19 Te pedig, Örökkévaló, ne légy távol, én erősségem, segítségemre siess!
Du aber, Jehova, sei nicht fern! Meine Stärke, eile mir zur Hilfe!
20 Mentsd meg a kardtól lelkemet, ebnek hatalmától magános lelkemet.
Errette vom Schwert meine Seele, meine einzige von der Gewalt des Hundes;
21 Segíts meg engem oroszlán szájából és rémek szarvaitól – vajha meghallgatnál!
rette mich aus dem Rachen des Löwen! Ja, du hast mich erhört von den Hörnern der Büffel.
22 Hadd beszéljem el nevedet testvéreimnek, gyülekezet közepette dicsérlek téged.
Verkündigen will ich deinen Namen meinen Brüdern; inmitten der Versammlung will ich dich loben.
23 Istenfélők ti, dícsérjétek őt, Jákób egész magzatja, tiszteljétek őt és remegjetek tőle, Izraél egész magzatja!
Ihr, die ihr Jehova fürchtet, lobet ihn; aller Same Jakobs, verherrlichet ihn, und scheuet euch vor ihm, aller Same Israels!
24 Mert nem vetette meg és nem utálta meg a nyomorúnak nyomorát és nem rejtette el arczát előle, és mikor fohászhodott hozzá, hallgatott rá.
Denn nicht verachtet hat er, noch verabscheut das Elend des Elenden, noch sein Angesicht vor ihm verborgen; und als er zu ihm schrie, hörte er.
25 Tőled való dicsérő dalom nagy gyülekezetben, fogadásaímat megfizetem azok előtt, kik őt félik.
Von dir kommt mein Lobgesang in der großen Versammlung; bezahlen will ich meine Gelübde vor denen, die ihn fürchten.
26 Egyenek az alázatosak és lakjanak jól, dicsérjék az Örökkévalót, kik őt keresik éledjen fel szívetek mindétig!
Die Sanftmütigen werden essen und satt werden; es werden Jehova loben, die ihn suchen; euer Herz lebe immerdar.
27 Megemlékeznek róla és megtérnek az Örökkévalóhoz mind a föld szélei, és leborulnak előtted mind a nemzetek családjai.
Es werden eingedenk werden und zu Jehova umkehren alle Enden der Erde; und vor dir werden niederfallen alle Geschlechter der Nationen.
28 Mert az Örökkévalóé a. királyság, s ő uralkodik a nemzeteken.
Denn Jehovas ist das Reich, und unter den Nationen herrscht er.
29 Ettek és leborúltak mind a föld kövérjei; előtte letérdelnek mind a porba sülyedők, és a ki lelkét nem tartotta fönn.
Es essen und fallen nieder alle Fetten der Erde; vor ihm werden sich beugen alle, die in den Staub hinabfahren, und der seine Seele nicht am Leben erhält.
30 Ivadék fogja őt szolgální, elbeszélnek majd az Lrról a nemzedékneh;
Ein Same wird ihm dienen; er wird dem Herrn als ein Geschlecht zugerechnet werden.
31 jönnek majd és hirdetik igazságát a születendő népnek, hogy ő cselekedte!
Sie werden kommen und verkünden seine Gerechtigkeit einem Volke, welches geboren wird, daß er es getan hat.
