Zsoltárok 22
1 A karmesternek. A Hajnal szarvasünője azerint. Zsoltár Dávidtól. Istenem, Istenem, miért hagytál el engem, távol vannak segítségemtől kiáltásom szavai?
Au chef des chantres. Sur “Biche de l’aurore”. Psaume de David. Mon Dieu! Mon Dieu! Pourquoi m’as-tu abandonné, Et t’éloignes-tu sans me secourir, sans écouter mes plaintes?
2 Istenem, nappal hívlak és nem felelsz, s éjjel, és nincs számomra csillapulás.
Mon Dieu! Je crie le jour, et tu ne réponds pas; La nuit, et je n’ai point de repos.
3 Pedig te szent v agy. lakozol Izraél dicsérő dalai közt;
Pourtant tu es le Saint, Tu sièges au milieu des louanges d’Israël.
4 te benned bíztak őseink, bíztak és te kiszabadítottad őket.
En toi se confiaient nos pères; Ils se confiaient, et tu les délivrais.
5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem szégyenültek meg.
Ils criaient à toi, et ils étaient sauvés; Ils se confiaient en toi, et ils n’étaient point confus.
6 De én féreg vagyok és nem férfi, emberek esúfja a népnek megvetettje.
Et moi, je suis un ver et non un homme, L’opprobre des hommes et le méprisé du peuple.
7 Mind a kik 1átnak, gúnyolódtak rajtam, félrehúzzák az ajkat, fejet ráznak.
Tous ceux qui me voient se moquent de moi, Ils ouvrent la bouche, secouent la tête:
8 Hárítsd az Örökkévalóra! Majd megszabadítja őt, megmenti, mert kedveli őt.
Recommande-toi à l’Éternel! L’Éternel le sauvera, Il le délivrera, puisqu’il l’aime!
9 Igen is, te vagy az, a ki anyaméhből kivontál, biztatóm anyámnak emlőin;
Oui, tu m’as fait sortir du sein maternel, Tu m’as mis en sûreté sur les mamelles de ma mère;
10 te reád vettettem születéstől fogva, anyám méhétől fogva Istenem vagy.
Dès le sein maternel j’ai été sous ta garde, Dès le ventre de ma mère tu as été mon Dieu.
11 Ne légy távol tőlem, mert közel a szorongatás, mert nincs, a ki segít.
Ne t’éloigne pas de moi quand la détresse est proche, Quand personne ne vient à mon secours!
12 Környékeztek engem tulkok, sokan, Básán bikái hekerítottek engem;
De nombreux taureaux sont autour de moi, Des taureaux de Basan m’environnent.
13 fölnyitották reám szájuhat, akár széttépő és ordító oroszlán.
Ils ouvrent contre moi leur gueule, Semblables au lion qui déchire et rugit.
14 Mint a. víz, öntettem ki, szétváltak mind a csontjaim; olyan lett szívem, mint a viasz, elolvadt belsőmben.
Je suis comme de l’eau qui s’écoule, Et tous mes os se séparent; Mon cœur est comme de la cire, Il se fond dans mes entrailles.
15 Kiszáradt mint cserép az erőm, nyelvem oda tapasztva szájkapcsaimhoz: halál porába fektetsz engemet.
Ma force se dessèche comme l’argile, Et ma langue s’attache à mon palais; Tu me réduis à la poussière de la mort.
16 Mert környékeztek engem ebek, gonosztevők hordája körülfogott engem, mint oroszlán, kezeimen és lábaimon;
Car des chiens m’environnent, Une bande de scélérats rôdent autour de moi, Ils ont percé mes mains et mes pieds.
17 megazámlálhatom mind a csontjaimat: ők tekintenek, néznek reám.
Je pourrais compter tous mes os. Eux, ils observent, ils me regardent;
18 Szétosztják maguk közt ruháimat, és öltözetemre sorsot vetnek.
Ils se partagent mes vêtements, Ils tirent au sort ma tunique.
19 Te pedig, Örökkévaló, ne légy távol, én erősségem, segítségemre siess!
Et toi, Éternel, ne t’éloigne pas! Toi qui es ma force, viens en hâte à mon secours!
20 Mentsd meg a kardtól lelkemet, ebnek hatalmától magános lelkemet.
Protège mon âme contre le glaive, Ma vie contre le pouvoir des chiens!
21 Segíts meg engem oroszlán szájából és rémek szarvaitól – vajha meghallgatnál!
Sauve-moi de la gueule du lion, Délivre-moi des cornes du buffle!
22 Hadd beszéljem el nevedet testvéreimnek, gyülekezet közepette dicsérlek téged.
Je publierai ton nom parmi mes frères, Je te célébrerai au milieu de l’assemblée.
23 Istenfélők ti, dícsérjétek őt, Jákób egész magzatja, tiszteljétek őt és remegjetek tőle, Izraél egész magzatja!
Vous qui craignez l’Éternel, louez-le! Vous tous, postérité de Jacob, glorifiez-le! Tremblez devant lui, vous tous, postérité d’Israël!
24 Mert nem vetette meg és nem utálta meg a nyomorúnak nyomorát és nem rejtette el arczát előle, és mikor fohászhodott hozzá, hallgatott rá.
Car il n’a ni mépris ni dédain pour les peines du misérable, Et il ne lui cache point sa face; Mais il l’écoute quand il crie à lui.
25 Tőled való dicsérő dalom nagy gyülekezetben, fogadásaímat megfizetem azok előtt, kik őt félik.
Tu seras dans la grande assemblée l’objet de mes louanges; J’accomplirai mes vœux en présence de ceux qui te craignent.
26 Egyenek az alázatosak és lakjanak jól, dicsérjék az Örökkévalót, kik őt keresik éledjen fel szívetek mindétig!
Les malheureux mangeront et se rassasieront, Ceux qui cherchent l’Éternel le célébreront. Que votre cœur vive à toujours!
27 Megemlékeznek róla és megtérnek az Örökkévalóhoz mind a föld szélei, és leborulnak előtted mind a nemzetek családjai.
Toutes les extrémités de la terre penseront à l’Éternel et se tourneront vers lui; Toutes les familles des nations se prosterneront devant ta face.
28 Mert az Örökkévalóé a. királyság, s ő uralkodik a nemzeteken.
Car à l’Éternel appartient le règne: Il domine sur les nations.
29 Ettek és leborúltak mind a föld kövérjei; előtte letérdelnek mind a porba sülyedők, és a ki lelkét nem tartotta fönn.
Tous les puissants de la terre mangeront et se prosterneront aussi; Devant lui s’inclineront tous ceux qui descendent dans la poussière, Ceux qui ne peuvent conserver leur vie.
30 Ivadék fogja őt szolgální, elbeszélnek majd az Lrról a nemzedékneh;
La postérité le servira; On parlera du Seigneur à la génération future.
31 jönnek majd és hirdetik igazságát a születendő népnek, hogy ő cselekedte!
Quand elle viendra, elle annoncera sa justice, Elle annoncera son œuvre au peuple nouveau-né.
