Zsoltárok 22
1 A karmesternek. A Hajnal szarvasünője azerint. Zsoltár Dávidtól. Istenem, Istenem, miért hagytál el engem, távol vannak segítségemtől kiáltásom szavai?
Au chef des chantres. D’Après l’Ayyélet Hachahar. Psaume de David. Mon Dieu, mon Dieu, pourquoi m’as-tu abandonné, loin de me porter secours, d’entendre mes paroles suppliantes?
2 Istenem, nappal hívlak és nem felelsz, s éjjel, és nincs számomra csillapulás.
Mon Dieu, j’appelle de jour et tu ne réponds pas, de nuit, et il n’est pas de trêve pour moi.
3 Pedig te szent v agy. lakozol Izraél dicsérő dalai közt;
Tu es pourtant le Saint, trônant au milieu des louanges d’Israël.
4 te benned bíztak őseink, bíztak és te kiszabadítottad őket.
En toi nos pères ont eu confiance, ils ont eu confiance, et tu les as sauvés.
5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem szégyenültek meg.
Ils ont crié vers toi et ont été délivrés; ils ont espéré en toi et n’ont pas été déçus.
6 De én féreg vagyok és nem férfi, emberek esúfja a népnek megvetettje.
Moi, je suis un vermisseau, et non un homme, l’opprobre des gens, objet de mépris pour le peuple.
7 Mind a kik 1átnak, gúnyolódtak rajtam, félrehúzzák az ajkat, fejet ráznak.
Tous ceux qui me voient se moquent de moi, grimacent des lèvres, hochent la tête.
8 Hárítsd az Örökkévalóra! Majd megszabadítja őt, megmenti, mert kedveli őt.
"Qu’il s’en remette à l’Eternel! Que celui-ci le sauve, qu’il l’arrache du danger, puisqu’il l’aime!"
9 Igen is, te vagy az, a ki anyaméhből kivontál, biztatóm anyámnak emlőin;
Oui, c’est toi qui m’as tiré des entrailles maternelles, qui m’as fait reposer en sûreté dans le giron de ma mère;
10 te reád vettettem születéstől fogva, anyám méhétől fogva Istenem vagy.
entre tes bras j’ai été jeté dès ma naissance, dès le sein de ma mère, tu as été mon Dieu.
11 Ne légy távol tőlem, mert közel a szorongatás, mert nincs, a ki segít.
Ne t’éloigne pas de moi car l’angoisse est proche, et nul n’est là pour m’aider.
12 Környékeztek engem tulkok, sokan, Básán bikái hekerítottek engem;
Des taureaux nombreux m’environnent, des bêtes puissantes de Basan m’assiègent.
13 fölnyitották reám szájuhat, akár széttépő és ordító oroszlán.
Ils ouvrent contre moi leur gueule, tel un lion qui déchire et qui rugit.
14 Mint a. víz, öntettem ki, szétváltak mind a csontjaim; olyan lett szívem, mint a viasz, elolvadt belsőmben.
Je suis comme l’eau qu’on répand, tous mes membres se disloquent; mon cœur est comme de la cire, qui fondrait au milieu de mes entrailles.
15 Kiszáradt mint cserép az erőm, nyelvem oda tapasztva szájkapcsaimhoz: halál porába fektetsz engemet.
Ma sève est desséchée comme un tesson, ma langue est collée à mon palais; tu m’étends dans la poussière de la mort.
16 Mert környékeztek engem ebek, gonosztevők hordája körülfogott engem, mint oroszlán, kezeimen és lábaimon;
Car des chiens m’enveloppent, la bande des méchants fait cercle autour de moi; comme le lion ils meurtrissent mes mains et mes pieds.
17 megazámlálhatom mind a csontjaimat: ők tekintenek, néznek reám.
Je pourrais compter tous mes os; eux, ils me toisent et se repaissent de ma vue.
18 Szétosztják maguk közt ruháimat, és öltözetemre sorsot vetnek.
Ils se partagent mes habits, ils tirent au sort mes vêtements.
19 Te pedig, Örökkévaló, ne légy távol, én erősségem, segítségemre siess!
Mais toi, ô Seigneur, ne t’éloigne pas; toi, qui es ma force, viens vite à mon secours!
20 Mentsd meg a kardtól lelkemet, ebnek hatalmától magános lelkemet.
Sauve mon âme du glaive, ma vie de la fureur des chiens;
21 Segíts meg engem oroszlán szájából és rémek szarvaitól – vajha meghallgatnál!
arrache-moi de la gueule du lion, protège-moi contre les cornes des buffles.
22 Hadd beszéljem el nevedet testvéreimnek, gyülekezet közepette dicsérlek téged.
Je proclamerai ton nom devant mes frères, au milieu de l’assemblée, je te louerai.
23 Istenfélők ti, dícsérjétek őt, Jákób egész magzatja, tiszteljétek őt és remegjetek tőle, Izraél egész magzatja!
"Adorateurs de l’Eternel, louez-le vous tous, descendants de Jacob, honorez-le; révérez-le, vous tous, postérité d’Israël!
24 Mert nem vetette meg és nem utálta meg a nyomorúnak nyomorát és nem rejtette el arczát előle, és mikor fohászhodott hozzá, hallgatott rá.
Car il n’a point dédaigné, il n’a point méprisé la misère du malheureux; il n’a pas caché de lui son visage, ni manqué de l’entendre quand il implorait!"
25 Tőled való dicsérő dalom nagy gyülekezetben, fogadásaímat megfizetem azok előtt, kik őt félik.
C’Est toi dont je célébrerai les louanges dans la grande assemblée, j’accomplirai mes vœux devant ceux qui te craignent.
26 Egyenek az alázatosak és lakjanak jól, dicsérjék az Örökkévalót, kik őt keresik éledjen fel szívetek mindétig!
Les humbles mangeront et seront rassasiés, les adorateurs de l’Eternel le loueront. Que votre cœur renaisse à la vie pour toujours!
27 Megemlékeznek róla és megtérnek az Örökkévalóhoz mind a föld szélei, és leborulnak előtted mind a nemzetek családjai.
Les confins de la terre se souviendront et reviendront au Seigneur, toutes les familles des peuples se prosterneront devant lui.
28 Mert az Örökkévalóé a. királyság, s ő uralkodik a nemzeteken.
Car à l’Eternel appartient la royauté, il domine sur toutes les nations.
29 Ettek és leborúltak mind a föld kövérjei; előtte letérdelnek mind a porba sülyedők, és a ki lelkét nem tartotta fönn.
Ils mangeront et adoreront, tous les heureux de la terre; devant lui s’inclineront ceux qui descendent dans la poussière, incapables de sustenter leur vie.
30 Ivadék fogja őt szolgální, elbeszélnek majd az Lrról a nemzedékneh;
La postérité lui vouera un culte; on parlera du Seigneur aux âges à venir.
31 jönnek majd és hirdetik igazságát a születendő népnek, hogy ő cselekedte!
IIs viendront et proclameront sa justice: ils diront au peuple à naître ce qu’il a fait.
