Zsoltárok 22
1 A karmesternek. A Hajnal szarvasünője azerint. Zsoltár Dávidtól. Istenem, Istenem, miért hagytál el engem, távol vannak segítségemtől kiáltásom szavai?
For the Chief Musician; set to “The Doe of the Morning.” A Psalm by David. My God, my God, why have you forsaken me? Why are you so far from helping me, and from the words of my groaning?
2 Istenem, nappal hívlak és nem felelsz, s éjjel, és nincs számomra csillapulás.
My God, I cry in the daytime, but you don’t answer; in the night season, and am not silent.
3 Pedig te szent v agy. lakozol Izraél dicsérő dalai közt;
But you are holy, you who inhabit the praises of Israel.
4 te benned bíztak őseink, bíztak és te kiszabadítottad őket.
Our fathers trusted in you. They trusted, and you delivered them.
5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem szégyenültek meg.
They cried to you, and were delivered. They trusted in you, and were not disappointed.
6 De én féreg vagyok és nem férfi, emberek esúfja a népnek megvetettje.
But I am a worm, and no man; a reproach of men, and despised by the people.
7 Mind a kik 1átnak, gúnyolódtak rajtam, félrehúzzák az ajkat, fejet ráznak.
All those who see me mock me. They insult me with their lips. They shake their heads, saying,
8 Hárítsd az Örökkévalóra! Majd megszabadítja őt, megmenti, mert kedveli őt.
“He trusts in the LORD. Let him deliver him. Let him rescue him, since he delights in him.”
9 Igen is, te vagy az, a ki anyaméhből kivontál, biztatóm anyámnak emlőin;
But you brought me out of the womb. You made me trust while at my mother’s breasts.
10 te reád vettettem születéstől fogva, anyám méhétől fogva Istenem vagy.
I was thrown on you from my mother’s womb. You are my God since my mother bore me.
11 Ne légy távol tőlem, mert közel a szorongatás, mert nincs, a ki segít.
Don’t be far from me, for trouble is near. For there is no one to help.
12 Környékeztek engem tulkok, sokan, Básán bikái hekerítottek engem;
Many bulls have surrounded me. Strong bulls of Bashan have encircled me.
13 fölnyitották reám szájuhat, akár széttépő és ordító oroszlán.
They open their mouths wide against me, lions tearing prey and roaring.
14 Mint a. víz, öntettem ki, szétváltak mind a csontjaim; olyan lett szívem, mint a viasz, elolvadt belsőmben.
I am poured out like water. All my bones are out of joint. My heart is like wax. It is melted within me.
15 Kiszáradt mint cserép az erőm, nyelvem oda tapasztva szájkapcsaimhoz: halál porába fektetsz engemet.
My strength is dried up like a potsherd. My tongue sticks to the roof of my mouth. You have brought me into the dust of death.
16 Mert környékeztek engem ebek, gonosztevők hordája körülfogott engem, mint oroszlán, kezeimen és lábaimon;
For dogs have surrounded me. A company of evildoers have enclosed me. They have pierced my hands and feet.
17 megazámlálhatom mind a csontjaimat: ők tekintenek, néznek reám.
I can count all of my bones. They look and stare at me.
18 Szétosztják maguk közt ruháimat, és öltözetemre sorsot vetnek.
They divide my garments among them. They cast lots for my clothing.
19 Te pedig, Örökkévaló, ne légy távol, én erősségem, segítségemre siess!
But don’t be far off, LORD. You are my help. Hurry to help me!
20 Mentsd meg a kardtól lelkemet, ebnek hatalmától magános lelkemet.
Deliver my soul from the sword, my precious life from the power of the dog.
21 Segíts meg engem oroszlán szájából és rémek szarvaitól – vajha meghallgatnál!
Save me from the lion’s mouth! Yes, you have rescued me from the horns of the wild oxen.
22 Hadd beszéljem el nevedet testvéreimnek, gyülekezet közepette dicsérlek téged.
I will declare your name to my brothers. Among the assembly, I will praise you.
23 Istenfélők ti, dícsérjétek őt, Jákób egész magzatja, tiszteljétek őt és remegjetek tőle, Izraél egész magzatja!
You who fear the LORD, praise him! All you descendants of Jacob, glorify him! Stand in awe of him, all you descendants of Israel!
24 Mert nem vetette meg és nem utálta meg a nyomorúnak nyomorát és nem rejtette el arczát előle, és mikor fohászhodott hozzá, hallgatott rá.
For he has not despised nor abhorred the affliction of the afflicted, neither has he hidden his face from him; but when he cried to him, he heard.
25 Tőled való dicsérő dalom nagy gyülekezetben, fogadásaímat megfizetem azok előtt, kik őt félik.
My praise of you comes in the great assembly. I will pay my vows before those who fear him.
26 Egyenek az alázatosak és lakjanak jól, dicsérjék az Örökkévalót, kik őt keresik éledjen fel szívetek mindétig!
The humble shall eat and be satisfied. They shall praise the LORD who seek after him. Let your hearts live forever.
27 Megemlékeznek róla és megtérnek az Örökkévalóhoz mind a föld szélei, és leborulnak előtted mind a nemzetek családjai.
All the ends of the earth shall remember and turn to the LORD. All the relatives of the nations shall worship before you.
28 Mert az Örökkévalóé a. királyság, s ő uralkodik a nemzeteken.
For the kingdom is the LORD’s. He is the ruler over the nations.
29 Ettek és leborúltak mind a föld kövérjei; előtte letérdelnek mind a porba sülyedők, és a ki lelkét nem tartotta fönn.
All the rich ones of the earth shall eat and worship. All those who go down to the dust shall bow before him, even he who can’t keep his soul alive.
30 Ivadék fogja őt szolgální, elbeszélnek majd az Lrról a nemzedékneh;
Posterity shall serve him. Future generations shall be told about the Lord.
31 jönnek majd és hirdetik igazságát a születendő népnek, hogy ő cselekedte!
They shall come and shall declare his righteousness to a people that shall be born, for he has done it.
