Zsoltárok 22
1 A karmesternek. A Hajnal szarvasünője azerint. Zsoltár Dávidtól. Istenem, Istenem, miért hagytál el engem, távol vannak segítségemtől kiáltásom szavai?
To the chief Musician upon Aijeleth Shahar, A Psalm of David. My God, my God, why hast thou forsaken me? [why art thou so far] from helping me, [and from] the words of my roaring?
2 Istenem, nappal hívlak és nem felelsz, s éjjel, és nincs számomra csillapulás.
O my God, I cry in the day-time, but thou hearest not; and in the night season, and am not silent.
3 Pedig te szent v agy. lakozol Izraél dicsérő dalai közt;
But thou [art] holy, [O thou] that inhabitest the praises of Israel.
4 te benned bíztak őseink, bíztak és te kiszabadítottad őket.
Our fathers trusted in thee: they trusted, and thou didst deliver them.
5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem szégyenültek meg.
They cried to thee, and were delivered: they trusted in thee, and were not confounded.
6 De én féreg vagyok és nem férfi, emberek esúfja a népnek megvetettje.
But I [am] a worm, and no man; a reproach of men, and despised by the people.
7 Mind a kik 1átnak, gúnyolódtak rajtam, félrehúzzák az ajkat, fejet ráznak.
All they that see me deride me: they shoot out the lip, they shake the head, [saying],
8 Hárítsd az Örökkévalóra! Majd megszabadítja őt, megmenti, mert kedveli őt.
He trusted on the LORD [that] he would deliver him: let him deliver him, seeing he delighted in him.
9 Igen is, te vagy az, a ki anyaméhből kivontál, biztatóm anyámnak emlőin;
But thou [art] he that brought me forth into life: thou didst make me hope [when I was] upon my mother's breasts.
10 te reád vettettem születéstől fogva, anyám méhétől fogva Istenem vagy.
I was cast upon thee from my birth: thou [art] my God from the time I was born.
11 Ne légy távol tőlem, mert közel a szorongatás, mert nincs, a ki segít.
Be not far from me; for trouble [is] near; for [there is] none to help.
12 Környékeztek engem tulkok, sokan, Básán bikái hekerítottek engem;
Many bulls have compassed me: strong [bulls] of Bashan have beset me round.
13 fölnyitották reám szájuhat, akár széttépő és ordító oroszlán.
They gaped upon me [with] their mouths, [as] a ravening and a roaring lion.
14 Mint a. víz, öntettem ki, szétváltak mind a csontjaim; olyan lett szívem, mint a viasz, elolvadt belsőmben.
I am poured out like water, and all my bones are out of joint: my heart is like wax; it is melted in the midst of my bowels.
15 Kiszáradt mint cserép az erőm, nyelvem oda tapasztva szájkapcsaimhoz: halál porába fektetsz engemet.
My strength is dried up like a potsherd; and my tongue cleaveth to my jaws; and thou hast brought me into the dust of death.
16 Mert környékeztek engem ebek, gonosztevők hordája körülfogott engem, mint oroszlán, kezeimen és lábaimon;
For dogs have compassed me: the assembly of the wicked have inclosed me: they pierced my hands and my feet.
17 megazámlálhatom mind a csontjaimat: ők tekintenek, néznek reám.
I may number all my bones: they look [and] stare upon me.
18 Szétosztják maguk közt ruháimat, és öltözetemre sorsot vetnek.
They part my garments among them, and cast lots upon my vesture.
19 Te pedig, Örökkévaló, ne légy távol, én erősségem, segítségemre siess!
But be not thou far from me, O LORD: O my strength, haste thee to help me.
20 Mentsd meg a kardtól lelkemet, ebnek hatalmától magános lelkemet.
Deliver my soul from the sword; my darling from the power of the dog.
21 Segíts meg engem oroszlán szájából és rémek szarvaitól – vajha meghallgatnál!
Save me from the lion's mouth: for thou hast heard me from the horns of the unicorns.
22 Hadd beszéljem el nevedet testvéreimnek, gyülekezet közepette dicsérlek téged.
I will declare thy name to my brethren: in the midst of the congregation will I praise thee.
23 Istenfélők ti, dícsérjétek őt, Jákób egész magzatja, tiszteljétek őt és remegjetek tőle, Izraél egész magzatja!
Ye that fear the LORD, praise him; all ye the seed of Jacob, glorify him; and fear him, all ye the seed of Israel.
24 Mert nem vetette meg és nem utálta meg a nyomorúnak nyomorát és nem rejtette el arczát előle, és mikor fohászhodott hozzá, hallgatott rá.
For he hath not despised nor abhorred the affliction of the afflicted; neither hath he hid his face from him; but when he cried to him, he heard.
25 Tőled való dicsérő dalom nagy gyülekezetben, fogadásaímat megfizetem azok előtt, kik őt félik.
My praise [shall be] of thee in the great congregation: I will pay my vows before them that fear him.
26 Egyenek az alázatosak és lakjanak jól, dicsérjék az Örökkévalót, kik őt keresik éledjen fel szívetek mindétig!
The meek shall eat and be satisfied: they shall praise the LORD that seek him: your heart shall live for ever.
27 Megemlékeznek róla és megtérnek az Örökkévalóhoz mind a föld szélei, és leborulnak előtted mind a nemzetek családjai.
All the ends of the world shall remember and turn to the LORD: and all the kindreds of the nations shall worship before thee.
28 Mert az Örökkévalóé a. királyság, s ő uralkodik a nemzeteken.
For the kingdom [is] the LORD'S: and he [is] the governor among the nations.
29 Ettek és leborúltak mind a föld kövérjei; előtte letérdelnek mind a porba sülyedők, és a ki lelkét nem tartotta fönn.
All [they that are] fat upon earth shall eat and worship: all they that go down to the dust shall bow before him: and none can keep alive his own soul.
30 Ivadék fogja őt szolgální, elbeszélnek majd az Lrról a nemzedékneh;
A seed shall serve him; it shall be accounted to the LORD for a generation.
31 jönnek majd és hirdetik igazságát a születendő népnek, hogy ő cselekedte!
They shall come, and shall declare his righteousness to a people that shall be born, that he hath done [this].
