Zsoltárok 22
1 A karmesternek. A Hajnal szarvasünője azerint. Zsoltár Dávidtól. Istenem, Istenem, miért hagytál el engem, távol vannak segítségemtől kiáltásom szavai?
“To the chief musician upon Ayeleth-hashachar, a psalm of David.” My God, my God, why hast thou forsaken me? why art thou so far from saving me, and from the words of my loud complaint?
2 Istenem, nappal hívlak és nem felelsz, s éjjel, és nincs számomra csillapulás.
O my God! I call in the day-time, but thou answerest not; and in the night I find no rest.
3 Pedig te szent v agy. lakozol Izraél dicsérő dalai közt;
But thou art holy, O thou that dwellest amidst the praises of Israel.
4 te benned bíztak őseink, bíztak és te kiszabadítottad őket.
In thee did our fathers trust: they trusted, and thou didst deliver them.
5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem szégyenültek meg.
Unto thee they cried, and were delivered: in thee they trusted, and were not put to shame.
6 De én féreg vagyok és nem férfi, emberek esúfja a népnek megvetettje.
But I am a worm, and not a man, a reproach of men, and despised of people.
7 Mind a kik 1átnak, gúnyolódtak rajtam, félrehúzzák az ajkat, fejet ráznak.
All those who see me laugh me to scorn: they draw open their lips, they shake their head, [saying, ]
8 Hárítsd az Örökkévalóra! Majd megszabadítja őt, megmenti, mert kedveli őt.
“Let him throw himself on the Lord, that he may deliver him: he will save him, for he delighteth in him.”
9 Igen is, te vagy az, a ki anyaméhből kivontál, biztatóm anyámnak emlőin;
Yea, thou art he that took me from the womb: thou hast been my trust when I hung on my mother's breasts.
10 te reád vettettem születéstől fogva, anyám méhétől fogva Istenem vagy.
Upon thee was I cast from my birth: from my mother's womb art thou my God.
11 Ne légy távol tőlem, mert közel a szorongatás, mert nincs, a ki segít.
Oh be not far from me [now]; for distress is near; for there is none to help.
12 Környékeztek engem tulkok, sokan, Básán bikái hekerítottek engem;
Many steers have encompassed me: the strong bulls of Bashan have beset me round.
13 fölnyitották reám szájuhat, akár széttépő és ordító oroszlán.
They have opened wide against me their mouth, [as] a ravenous and roaring lion.
14 Mint a. víz, öntettem ki, szétváltak mind a csontjaim; olyan lett szívem, mint a viasz, elolvadt belsőmben.
Like water am I poured out, and all my bones are disjointed: my heart is become like wax, it is melted in the midst of my entrails.
15 Kiszáradt mint cserép az erőm, nyelvem oda tapasztva szájkapcsaimhoz: halál porába fektetsz engemet.
Like a potsherd is my strength dried up; and my tongue cleaveth to my palate; and into the dust of death hast thou laid me down.
16 Mert környékeztek engem ebek, gonosztevők hordája körülfogott engem, mint oroszlán, kezeimen és lábaimon;
For dogs have encompassed me; the assembly of the wicked have enclosed me: like lions [they threaten] my hands and my feet.
17 megazámlálhatom mind a csontjaimat: ők tekintenek, néznek reám.
I may number all my bones: [while] they stare and look upon me.
18 Szétosztják maguk közt ruháimat, és öltözetemre sorsot vetnek.
They divide my clothes among themselves, and for my garment do they cast lots.
19 Te pedig, Örökkévaló, ne légy távol, én erősségem, segítségemre siess!
But thou, O Lord, be not far from me: O [thou who art] my strength, hasten to my aid.
20 Mentsd meg a kardtól lelkemet, ebnek hatalmától magános lelkemet.
Deliver from the sword my life, from the power of the dog my solitary soul.
21 Segíts meg engem oroszlán szájából és rémek szarvaitól – vajha meghallgatnál!
Save me from the lion's mouth; as thou hast answered me from the horns of the reem.
22 Hadd beszéljem el nevedet testvéreimnek, gyülekezet közepette dicsérlek téged.
I will relate thy name unto my brethren: in the midst of the congregation will I praise thee.
23 Istenfélők ti, dícsérjétek őt, Jákób egész magzatja, tiszteljétek őt és remegjetek tőle, Izraél egész magzatja!
Ye that fear the Lord, praise him; all ye the seed of Jacob, glorify him; and be in dread of him, all ye the seed of Israel.
24 Mert nem vetette meg és nem utálta meg a nyomorúnak nyomorát és nem rejtette el arczát előle, és mikor fohászhodott hozzá, hallgatott rá.
For he hath not despised nor abhorred the affliction of the poor; neither hath he hidden his face from him; but when he cried unto him, he heard.
25 Tőled való dicsérő dalom nagy gyülekezetben, fogadásaímat megfizetem azok előtt, kik őt félik.
Of thee shall be my praise in a great assembly: my vows will I pay in the presence of those who fear him.
26 Egyenek az alázatosak és lakjanak jól, dicsérjék az Örökkévalót, kik őt keresik éledjen fel szívetek mindétig!
The meek shall eat and be satisfied; they who seek him shall praise the Lord: may your heart live for ever.
27 Megemlékeznek róla és megtérnek az Örökkévalóhoz mind a föld szélei, és leborulnak előtted mind a nemzetek családjai.
All the ends of the world shall remember and return unto the Lord: and all the families of the nations shall bow themselves down before thee.
28 Mert az Örökkévalóé a. királyság, s ő uralkodik a nemzeteken.
For the kingdom is the Lord's, and he governeth the nations.
29 Ettek és leborúltak mind a föld kövérjei; előtte letérdelnek mind a porba sülyedők, és a ki lelkét nem tartotta fönn.
All they that eat the fat of the earth shall bow themselves down; before him shall bend the knee all that are going down into the dust; for none can keep alive his own soul.
30 Ivadék fogja őt szolgální, elbeszélnek majd az Lrról a nemzedékneh;
Distant ages shall serve him; there shall be related of the Lord unto future generations.
31 jönnek majd és hirdetik igazságát a születendő népnek, hogy ő cselekedte!
They will come, and will tell his righteousness unto a people yet unborn, that he hath done this.
