Zsoltárok 22
1 A karmesternek. A Hajnal szarvasünője azerint. Zsoltár Dávidtól. Istenem, Istenem, miért hagytál el engem, távol vannak segítségemtől kiáltásom szavai?
To him that excelleth upon Aiieleth Hasshahar. A Psalme of Dauid. My God, my God, why hast thou forsaken me, and art so farre from mine health, and from the wordes of my roaring?
2 Istenem, nappal hívlak és nem felelsz, s éjjel, és nincs számomra csillapulás.
O my God, I crie by day, but thou hearest not, and by night, but haue no audience.
3 Pedig te szent v agy. lakozol Izraél dicsérő dalai közt;
But thou art holy, and doest inhabite the prayses of Israel.
4 te benned bíztak őseink, bíztak és te kiszabadítottad őket.
Our fathers trusted in thee: they trusted, and thou didest deliuer them.
5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem szégyenültek meg.
They called vpon thee, and were deliuered: they trusted in thee, and were not confounded.
6 De én féreg vagyok és nem férfi, emberek esúfja a népnek megvetettje.
But I am a worme, and not a man: a shame of men, and the contempt of the people.
7 Mind a kik 1átnak, gúnyolódtak rajtam, félrehúzzák az ajkat, fejet ráznak.
All they that see me, haue me in derision: they make a mowe and nod the head, saying,
8 Hárítsd az Örökkévalóra! Majd megszabadítja őt, megmenti, mert kedveli őt.
He trusted in the Lord, let him deliuer him: let him saue him, seeing he loueth him.
9 Igen is, te vagy az, a ki anyaméhből kivontál, biztatóm anyámnak emlőin;
But thou didest draw me out of ye wombe: thou gauest me hope, euen at my mothers breasts.
10 te reád vettettem születéstől fogva, anyám méhétől fogva Istenem vagy.
I was cast vpon thee, euen from ye wombe: thou art my God from my mothers belly.
11 Ne légy távol tőlem, mert közel a szorongatás, mert nincs, a ki segít.
Be not farre from me, because trouble is neere: for there is none to helpe me.
12 Környékeztek engem tulkok, sokan, Básán bikái hekerítottek engem;
Many yong bulles haue compassed me: mightie bulles of Bashan haue closed me about.
13 fölnyitották reám szájuhat, akár széttépő és ordító oroszlán.
They gape vpon me with their mouthes, as a ramping and roaring lyon.
14 Mint a. víz, öntettem ki, szétváltak mind a csontjaim; olyan lett szívem, mint a viasz, elolvadt belsőmben.
I am like water powred out, and all my bones are out of ioynt: mine heart is like waxe: it is molten in the middes of my bowels.
15 Kiszáradt mint cserép az erőm, nyelvem oda tapasztva szájkapcsaimhoz: halál porába fektetsz engemet.
My strength is dryed vp like a potsheard, and my tongue cleaueth to my iawes, and thou hast brought me into the dust of death.
16 Mert környékeztek engem ebek, gonosztevők hordája körülfogott engem, mint oroszlán, kezeimen és lábaimon;
For dogges haue compassed me, and the assemblie of the wicked haue inclosed me: they perced mine hands and my feete.
17 megazámlálhatom mind a csontjaimat: ők tekintenek, néznek reám.
I may tell all my bones: yet they beholde, and looke vpon me.
18 Szétosztják maguk közt ruháimat, és öltözetemre sorsot vetnek.
They part my garments among them, and cast lottes vpon my vesture.
19 Te pedig, Örökkévaló, ne légy távol, én erősségem, segítségemre siess!
But be thou not farre off, O Lord, my strength: hasten to helpe me.
20 Mentsd meg a kardtól lelkemet, ebnek hatalmától magános lelkemet.
Deliuer my soule from the sword: my desolate soule from the power of the dogge.
21 Segíts meg engem oroszlán szájából és rémek szarvaitól – vajha meghallgatnál!
Saue me from the lyons mouth, and answere me in sauing me from the hornes of the vnicornes.
22 Hadd beszéljem el nevedet testvéreimnek, gyülekezet közepette dicsérlek téged.
I wil declare thy Name vnto my brethren: in the middes of the Congregation will I praise thee, saying,
23 Istenfélők ti, dícsérjétek őt, Jákób egész magzatja, tiszteljétek őt és remegjetek tőle, Izraél egész magzatja!
Prayse the Lord, ye that feare him: magnifie ye him, all the seede of Iaakob, and feare ye him, all the seede of Israel.
24 Mert nem vetette meg és nem utálta meg a nyomorúnak nyomorát és nem rejtette el arczát előle, és mikor fohászhodott hozzá, hallgatott rá.
For he hath not despised nor abhorred ye affliction of the poore: neither hath he hid his face from him, but when he called vnto him, he heard.
25 Tőled való dicsérő dalom nagy gyülekezetben, fogadásaímat megfizetem azok előtt, kik őt félik.
My prayse shalbe of thee in the great Congregation: my vowes will I perfourme before them that feare him.
26 Egyenek az alázatosak és lakjanak jól, dicsérjék az Örökkévalót, kik őt keresik éledjen fel szívetek mindétig!
The poore shall eate and be satisfied: they that seeke after the Lord, shall prayse him: your heart shall liue for euer.
27 Megemlékeznek róla és megtérnek az Örökkévalóhoz mind a föld szélei, és leborulnak előtted mind a nemzetek családjai.
All the endes of the worlde shall remember themselues, and turne to the Lord: and all the kinreds of the nations shall worship before thee.
28 Mert az Örökkévalóé a. királyság, s ő uralkodik a nemzeteken.
For the kingdome is the Lords, and he ruleth among the nations.
29 Ettek és leborúltak mind a föld kövérjei; előtte letérdelnek mind a porba sülyedők, és a ki lelkét nem tartotta fönn.
All they that be fat in the earth, shall eate and worship: all they that go downe into the dust, shall bowe before him, euen he that cannot quicken his owne soule.
30 Ivadék fogja őt szolgální, elbeszélnek majd az Lrról a nemzedékneh;
Their seede shall serue him: it shalbe counted vnto the Lord for a generation.
31 jönnek majd és hirdetik igazságát a születendő népnek, hogy ő cselekedte!
They shall come, and shall declare his righteousnesse vnto a people that shall be borne, because he hath done it.
